Ugrás a tartalomra
A játék kezdetén nincsenek variációk. Csupán egyféleképp lehet felállítani a figurákat. De már az első hat lépés után kilencmillió variáció kínálkozik. Nyolc lépés után pedig kétszáznyolcvannyolcmilliárd különböző pozíció lesz, melyek száma nőttön-nő. Egy sakkjátszmát többféleképp lehet lejátszani, mint amennyi atom van a megfigyelhető univerzumban. Végtelenül kaotikus lesz.
Kapcsolódó idézetek
-
Képzeljük el, hogy a "világ" állandóan mozgásban lévő tárgyak bonyolult elrendeződése, egyetlen hatalmas sakkjátszma, az istenek játsszák, s mi csak megfigyelhetjük a játék szabályait. E világméretû játszma szabályai: a fizika alapjai. Viszont ha az összes szabályt ismernénk is, akkor sem lennénk képesek megérteni, miért pont a megfigyelt sakkhúzásra került sor a játszmában - ez már túlságosan bonyolult, és értelmünk véges. A sakkozók jól tudják, hogy a szabályok megtanulása nem nehéz feladat, mégis gyakran nehéz a legjobb lépést kiválasztani, vagy megérteni, hogy egy játékos az adott helyzetben miért éppen azt húzza, amit húz. Mindez a természet nagy sakkjátszmájára sokkalta inkább érvényes.
Richard Feynman
-
Kérjünk meg egy idegen bolygóról érkezett lényt, hogy próbálja megfejteni a sakkjáték szabályait pusztán a játék megfigyelése alapján. Egy idő után a földönkívüli pontosan tudni fogja, milyen szabályok szerint kell lépni a gyaloggal, a futóval vagy a királlyal. A játék szabályai végesek és egyszerûek. A lehetséges játszmák száma azonban tényleg csillagászati. Hasonlóképpen, a természet játékszabályai ugyancsak véges számúak és egyszerûek lehetnek, de a szabályok alkalmazása kimeríthetetlen lehet.
Michio Kaku
-
Minden élet sok millió döntést foglal magában. Kicsiket, nagyokat. Valahányszor megszületik egy-egy döntés egy másik ellenében, változik a végkifejlet. Visszafordíthatatlan variációk jelennek meg, amelyek aztán további variációkhoz vezetnek.
Matt Haig
-
Képzelj el egy hatalmas ládát, telis-tele sok millió kirakójáték apró darabkáinak milliárdjaival: ez a jövő. Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból.
Darren Shan
-
Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes.
André Gide
-
Az élet egy picit olyan, mintha römiznél: van, ami nem rajtad múlik. A kör elején kiosztott lapokkal indulsz, ezekhez húzol újakat, és a véletlenen múlik, mi jön éppen a pakliban. Dönthetsz viszont arról, hogy mi nem kell, és azt eldobhatod, illetve választhatsz is, mit veszel fel az asztalról. Azt is te döntöd el, milyen lapokat gyûjtesz, ez pedig folyamatosan változhat attól függően, hogy mi történik a játékban. Ha például húzol egy jobb lapot, ami új lehetőségekhez juttat, máris újra tudod tervezni a lépéseidet; de közben a másik játékos letett és cserélt lapjaira is minden körben tudsz reagálni.
Farkas Lívia
-
A felismerés nem más, mint egy olyan kirakójáték, melynél nem tudjuk előre, hány darabból áll majd. És csak akkor nyerjük meg a játékot, ha a teljes mozaik összeállt.
Sebastian Fitzek
-
A játék kezdetén mindenki kap egy életet, egy játékfigurát (testet) és egy maximális játékidőt (120 év). A játék során bármit megtehetünk, a következményeket azonban nekünk kell viselnünk - a játékban nem megengedett lépések miatt például levonnak a játékidőnkből. Ilyen lépés például a bosszankodás - ha ugyanis mérgelődünk, lerövidítjük az életünket.
-
Képzeljük el, hogy 60 helyett 60 milliárd kémiai elem létezik (...) egyenletes eloszlásban. Minden alkalommal, ha új kavicsot emelnénk fel, nagy valószínûséggel ismeretlen anyagból állna; semmit nem érne, amit a kavicsokról addig tudtunk.
Henri Poincaré
-
Ahol bizonytalan a jelen és biztos nincs jövő, ott van a legtöbb játék, mert nincs mit elveszíteni. A játékteremben a világ olyan, mint odakint, csak sûrûbb, tömörebb, izgalmasabb, és nehéz kilépni belőle.
Kiss Noémi