A bensőségességben egymásba olvadunk, és a láthatatlan kötelékek béklyók lesznek, melyek felszabadítanak. Ez az egymásba olvadás parancsoló, kizárólagosságot követel magának.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom. Tisza Kata
2. Bezárkózni, elcsendesedni, elnémulni, magunkba fordulni és abbahagyni a megérteni, tudni és tenni akarást. Az ellenállás teljes hiánya, egy önként választott remeteség, épp egy pillanattal azelőtt, hogy kompromisszumot kellene kötni a valósággal. Roberto Saviano
3. Egy pillantás összhangba jönni, lemeztelenedni anélkül, hogy megérintenénk, levetkőztetnénk egymást, nincs is rá szükség, ha a lelkek érintik egymást, a rejtőzködő lelkek, melyeket senki sem lát... senki sem ismer... senki sem tudna elképzelni sem. Aztán magával sodor bennünket minden, szenvedély, szerelem, melegség, izzadság, sóhajok, hangok, suttogások, kezek, szívdobbanások, lábak, vállak, szárnyak, szél, fény, színek, az ágy.
4. Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást. Müller Péter
5. Bennünk él az a leküzdhetetlen vágy, hogy feszegessük a saját határainkat. Beletaszít minket a rideg sötétségbe, ahol a fájdalmak lakoznak, és küzdenek ellenünk.
6. Nagyon gyakran mi kovácsoljuk a béklyókat, amelyek megkötöznek minket. Saját magunk rabjaivá válunk, és nem vesszük észre, hogy bilincseink nincsenek is hozzákötve megszállottságunk tárgyához. Boris Vallejo
7. Kettő cselekvő között vágy ébred. Egymás felé tereli, kényszeríti őket és minden felfokozódik. Így jutnak el a mindenséghez, amelyben nekik minden benne van. Minden, amit kívánni lehet. Másik nélkül az egyiket fel sem lehet tételezni. A másikban levés csak a teljességet felvillantó illúzió. Folk György
8. Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltûnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk. És elborzadunk, hogy miként voltunk képesek egyáltalán elviselni. Murakami Haruki
9. Álmodozunk, és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán el sem hisszük, hogy valaha lebegtünk. A fogadalmakat szétrágja a rozsda. Mégis újra kezdjük. Szívdobbanást érlelünk, kérés nélkül osztogatjuk. Elesünk. Egyedül legvégül mindig elesünk. Átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva, hiszünk. Nem bevallottan, de hiszünk. Albert Tímea
10. Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerûen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. Oravecz Nóra