A férfi immár örökre az övé volt, jó és rossz tulajdonságaival, erősségeivel, gyengéivel együtt. (...) Eszébe jutott, hogy immár ő is a férfié, így, ahogy van, gyarló, esendő emberként. Ha tetszik, ha nem, ez van. Õ már csak olyan, amilyen.

Kapcsolódó idézetek

1. Most olyan érzésem van, mint akkor volt. (...) Amikor minden olyan tökéletes és szép, hogy máris szomorú vagy, amiért ez nem tarthat örökké.
2. A szerelem már csak ilyen (...). Egyszerûen eljön az emberhez, és ha eljön, fel kell ismernünk, és talán ennél is fontosabb, hogy meg kell látnunk, mi lehet belőle. Alice Hoffman
3. Minden elmúlt. Elmúlt a jó és elmúlt a rossz is. Elmúlt a bûn és elmúlt az erény is. Minden elmúlik. (...) Már csak azt kívánom, hogy reggel nekem is keljen fel a nap, és este előlem is bújjon el. Cserna-Szabó András
4. Aki férfi, az hûséges. Elveihez, ígéreteihez, önmagához, céljaihoz, és a nőhöz, akit szeret. Önmagát csapja be, és csalja meg, ki mindezt megszegi.
5. Úgy érzem, hogy minden, ami történt, az sorsszerû volt, az elkerülhetetlen volt. Mindennek, ami volt, annak úgy kellett lennie, ahogy volt. Mindennek, amit átéltem, úgy és csakis úgy kellett történnie, ahogy történt. Minden természetesnek, magától értetődőnek, egymásból következőnek és szükségszerûnek tûnik föl ma már bennem. Bächer Iván
6. - Ha az ember bûnös volta eleve elrendeltetett (...), akkor bármit teszünk is: jobb nem is lenni! - Jobb nem is lenni (...). Az ember: maga a bûn, és ez a bûn megválthatatlan. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
7. Férfi vagyok én s te mindig asszony. Te enyém vagy, én tied vagyok, S ha te meghalsz, én is meghalok. Reviczky Gyula
8. Az iránta érzett szerelmed akkor is a tiéd. A saját tulajdonod. Hiába utasítja vissza, nem tehet ellene. Nem kér belőle és kész. Amit adsz (...), az örökre a tiéd. Eric-Emmanuel Schmitt
9. Már így is érzem, hogy reggel iszonyúan zavarban leszek, és bûntudatom lesz. (...) Ám ma este annyira jól esik rossznak lenni. Ma este valahogy minden annyira elkerülhetetlennek tûnik. Lauren Graham
10. Erős és jóképû - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerûen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól. Mark Twain