A förgeteg fekete vadezüst; csattogó szivek árnya! Munkaruhám ő, szivemet hüvös hajlásaiba zárja!

Kapcsolódó idézetek

1. Fekete szíjak feszülnek szívemen - érted aggódom. Buda Ferenc
2. Fejemben éj van, éjek éjjele, S ez éj kísértetekkel van tele; Agyamban egymást szülik a gondolatok, S egymást tépik szét, mint vadállatok. Petőfi Sándor
3. Nincs menekvés, józan eszem a múlté, Az őrület növő izgalma ráz; Gondolatom s szavam: egy tébolyulté, Ténytorzító, fecsegő kapkodás; William Shakespeare
4. Valami lassú, árnyhûs rejtelem, valami, ami újúl szüntelen, valami gyors, lőtt seb a szívemen. Szabó Lőrinc
5. Hatalmam a tudatomban rejlik, tudatom a hatalmam.
6. Szivemet szúrja a Karácsony gyantás, deres tüskéivel; emlék-sereg pusztít, harácsol, s üres hajlékomból kiver. Jékely Zoltán
7. Lázzal verő szivemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bûvös víz. Gyúlt képzeletem mint meteor Fut át a világon és magával visz. Petőfi Sándor
8. Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Pilinszky János
9. Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik, Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik, Fekete hold, fekete ég, fekete erő, Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő! ByeAlex
10. Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Radnóti Miklós