Ugrás a tartalomra
A hídon állok, várok a sötétben.
Azt hittem, mostanra már itt leszel.
Semmi sem történik, csak az eső esik,
sehol egy lábnyom a földön.
Figyelek, de sehol egy hang.
Kapcsolódó idézetek
-
Itt maradtam az éjszakában.
Fel se tûnt, hogy milyen csend lett mostanában.
Beengedtem a sötétséget,
És azóta nem talállak benne téged.
Esti Kornél
-
Csak állok itt az átkozott esőben,
és hallgatom a szívem halk szavát:
bár túl sokat nem lehet várni tőlem,
de lehetnék a kutyád legalább.
Hallgrímur Helgason
-
Miközben alszol, én az esőben állok, és nézem, ahogy a cseppek a hajamról az arcodra hullanak, és te mintha mosolyognál álmodban, de mégis néma vagy.
Tisza Kata
-
Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva.
A percek szenvednek, várnak az idő halálára.
Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó.
Az összes dolog halott, csak hiányod állandó.
Fluor
-
Csak várok: várok, de nem jön. De mindennap hallom, ahogy (...) szólít engem. Mégsem látom sehol. Sehol. A neve benne van a telefonomban. De nem veszi fel soha többé. Nincs módom rá, hogy újra beszélhessek vele. A nap felkel, majd lenyugszik. De ő mégsincs sehol (...). Bármit is teszek (...), nem hozza vissza. A világ megállt forogni.
-
Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.
Baranyi Ferenc
-
Az emberek nehezen viselik, hogy nincs többé, miben reménykedjenek. Megállnak az utcaszegleten és várják, hogy jöjjön valaki és mondjon valamit. Mindegy, akármit, csak biztasson egy kicsikét.
Tormay Cécile
-
Várok valamire, ami talán sosem következik be, mindenesetre a sorsom bizonyos távolban zajló eseményektől függ, amelyekről sem tudomásom nem lehet, sem változtatni nincs módom rajtuk.
-
Egy újabb nap nélküled,
a reményt táplálva, arra várva,
hátha holnap máshogy lesz.
Semmi nem jó nélküled,
itt ragadtam a magányban, megjátszva,
hogy minden rendben lesz.
Leiner Laura
-
Nem hiszem, hogy találkozom azokkal, akik már elmentek, hogy ők ott várnak engemet egy csatorna vagy alagút végében (...). Szerintem nincs ott senki sem, például én sem.
Háy János