A holtpont normális jelenség, de általában rövid ideig tart. Ugyanolyan természetes, hogy túllendülünk rajta, mint hogy belecsúszunk. Tekintsünk rá úgy, mint a náthára: kellemetlen, de végül úgyis elmúlik, és utólag már alig emlékszünk majd rá.

Kapcsolódó idézetek

1. A fájdalom mulandó. Lehet, hogy egy percig, egy óráig, egy napig vagy egy évig tart, de végül mindig elmúlik, és valami más veszi át a helyét. Lance Armstrong
2. A botlások teljesen normálisak. Ha az ember elbotlik, akkor ennyi, megtörtént. Egy botlás volt. Nem ez fog meghatározni téged. Ettől még nem vallasz kudarcot. A legfontosabb, hogy ne hagyd, hogy a botlásból kisiklás legyen. Jennette McCurdy
3. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a halálközeli élmény hatása kitart majd egész életünkben. Mindez azonban illékony.
4. Egy fájdalmas élményen túljutni olyan, mint felhúzódzkodni a mászókán. Egy adott ponton el kell engedned a rácsot, hogy továbbhaladhass. Clive Staples Lewis
5. Halottnak lenni nagyjából olyan lehet, mint részt venni egy világkörüli hajóúton. Időnk legnagyobb részét mindkét esetben háton fekve töltjük. Agyunk kikapcsol. Húsunk lassan lágyul. Nem történik semmi, s a továbbiakban sem vár ránk semmi különös. Mary Roach
6. Nem mindig tûnik fel, ha kihúzzák a lábunk alól a talajt. A talajvesztés történhet szép lassan, hogy csak visszatekintve tûnjön fel, mekkora volt a gond. Az adott helyzetben ugyanis minden figyelmünkkel arra összpontosítunk, hogy most csak ezen legyünk túl. Csirmaz Luca
7. Furcsa dolog a halál. A legtöbb ember azt gondolja, hogy egy pillanat alatt bekövetkezik, pedig leggyakrabban egy folyamat. J. R. Ward
8. A halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad. Csak azt érezzük olyankor, hogy valami nyomaszt minket, ami nem oldódott fel. Azt érezzük, hogy valami nincs rendben.
9. Nem lehet három perc alatt letenni egy terhet. Felesleges sürgetni valakit, hogy "lépjél már túl ezen...!" Persze, túl kell lépni, de a fájdalmat előbb meg kell élni, az elmúlást, a veszteséget meg kell gyászolni, és erősen, okosan meg kell találni azt a pontot, amikor eljön az ideje annak, hogy az ember ne ragaszkodjon már tovább ahhoz a teherhez... ekkor az ember a saját hajánál fogva ki tudja húzni magát a nehéz helyzetből.
10. A félelem nem olyan, mint a boldogság vagy a szomorúság; ez egy akut tünet, ami természeténél fogva nem tarthat hosszan. A félelem hamar enyhül. Vagy fokozódik, míg el nem ájulsz vagy belehalsz, halálra rémülsz; addig sikítasz, míg egy ér elpattan az agyadban. Dean Ray Koontz