A jó közönség szeret és figyel. A röhögés se fontos. Azt szeretem, mikor azt hallom, hogy egy nő visító hangon mondja maga elé, hogy: ez hülye. Amikor nem is akarja ezt mondani, csak úgy kicsúszik. Akkor érzem, hogy jó vagyok.

Kapcsolódó idézetek

1. A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők. Sándor Erzsi
2. Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. Én a közönségnek hiszek, hogy az előadás végén hogyan fogadja az előadást. Ha nagy a siker, akkor hiába irkál nekem bármiféle kritikus, hogy milyen hibákat követtem el meg miről kellett volna szólnia a szerepnek. Reviczky Gábor
4. Ha az ember nem érez kényszert arra, hogy folyamatosan ő villogjon, ő poénkodjon, akkor a másiknak megismerheti a gondolatmenetét, az érzelmi attitûdjét, a magatartását, és ezzel gazdagabbá válhat. A másik meg azzal, hogy van, aki meghallgatja. Ez egy nagyon jó kommunikációs technika. Ráhangolódni a másikra, hogy érezze, itt a fontos. Nincs ember, akinek ez ne esne jól! Lux Elvira
5. Nagyon fontos, hogy beszéljünk valamiről. Nem szeretek olyan előadásban részt venni, ami csak úgy van. Szeretem, hogy szól valamiről, hogy van üzenete. (...) Fontos, hogy legyen is üzenete annak, amit csinálunk.
6. A színpadról soha nem úgy nézek a nézőtérre, hogy ott ilyen vagy olyan emberek vannak. Nem, az nem ilyen vagy olyan emberek gyülekezete, hanem a közönség! A közönséget pedig szeretni kell. Nem csupán tisztelni, becsülni, elfogadni, ez mind kevés. Szeretni. Ez az alapszabály. Aki ezt nem tudja, nem érzi, aki erre nem képes, az legyen egyébként bármilyen kvalitásos ember, nem való színpadra. Sas József
7. Na, ez a gond azokkal, akik jó hallgatóság. Nem szakítják félbe a mondatainkat, megkímélve minket attól, hogy valójában befejezzük azokat. És nem beszélnek el a fejünk felett, engedve, hogy amit sikerült kinyögnünk, az elvesszen vagy megváltozzon közben. Egyszerûen csak várnak. Így az embernek folytatnia kell. Sarah Dessen
8. Nem a díj az igazi eredmény, hanem ha egy jelenet jól sikerül, és ha a figurán keresztül önmagamról is tudok mondani valamit. Olyan ez, mint amikor az ember akkora őszinteséget vág valakinek az arcába, hogy senki nem hiszi el, és ez már szinte jólesik - állok a színpadon vagy a kamera előtt, játszom a szerepem, és csak én tudom, hogy bizonyos mondatok vagy gesztusok rólam szólnak, titokban elárulom magam. Tóth Orsolya
9. Hogy a közönség mikor nevet vagy mikor sír, az nem rám tartozik. Mindig a szerepet kell eljátszani, a többi a nézők dolga. Bodrogi Gyula
10. Szeretem magamat, tudom, mit akarok, de a színpadon mindig az volt számomra a fontos, hogy a közönségnek adjak, hogy ők jól érezzék magukat. Gáspár László