A kommunizmus évtizedei minden belső tiltakozásunk ellenére igen mély nyomot hagytak a gondolkodásunkban. A gyászos korszak után ma már megelégszünk bizonyos klisékkel, sémákkal, a szabadság, demokrácia díszleteivel. Sok van még hátra, amíg kikecmergünk az örökség szorításából.

Kapcsolódó idézetek

1. A következő évtizedben olyan gondolkodásmódok kérdőjeleződnek meg majd, amelyekkel együtt él az emberiség több száz, vagy több ezer éve. Új viták, nézeteltérések, mozgalmak és ideológiák bukkannak fel. Legszilárdabban rögzült feltevéseink egyikét-másikát újra kell gondolnunk vagy épp teljességgel elvetnünk. Együtt kell újra kitalálnunk, mit is jelent szabadnak vagy egyenlőnek lenni, hogy mit jelent a hatalom vagy a tulajdon birtoklása, sőt azt is, hogy mit értünk az alatt, hogy egy politikai rendszer demokratikus. A jövő politikája a legkevésbé sem fog emlékeztetni a múltéra. Jamie Susskind
2. Minden történelmi korban úgy néztek előre az emberek, hogy milyen jó világ lesz, ha eljön a testvériség, egyenlőség korszaka. Vagy később: jó, egy kicsit államosítunk, és akkor végre jó világ lesz. Ha szétverjük a kommunizmust, akkor lesz jó világ. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy már nem bizakodunk semmiben, hanem félünk a holnaptól, és ez megbénít bennünket. Böjte Csaba
3. Ha a médiát kézben tudjuk tartani, akkor meg tudjuk győzni az embereket arról, ami nem igaz. Az európaiak elfelejtették már a történelem ezen tanítását. Van egy egész generáció, ami felnőtt a kommunizmus összeomlása óta, tehát nincs meg bennük az a történelmi emlékezet, hogy milyen az, amikor egy autoriter rendszer a média feletti kontrollt használja ahhoz, hogy társadalmi támogatottságot nyerjen. Francis Fukuyama
4. Bár felnőttként legtöbben eltávolodunk gyermekkorunk eszméitől, a jelképek továbbra is elevenen élnek lelkünkben. Kathy Reichs
5. Az eltávozottak emléke nem enyészik el. (...) Egész világunk más emberek tetteiből és gondolataiból szövődik össze, pontosan úgy, ahogy mindegyikünket számtalan mozaikdarab alkot, melyeket ősök ezrei hagytak ránk. Nyomot hagytak maguk után, lelkük kis részét ráhagyták az utódokra. Csak látva kell látnunk. Dmitry Glukhovsky
6. Vannak dolgaink, emlékeink, amik ott porosodnak a polcainkon. Évek során felgyûlt, megélt pillanataink. Õrizzük, hogy bármikor előkaphassuk őket. Albumnyi fotók, megfakult életképek... Körülvesszük magunkat emlékekkel, évek óta nem használt dolgokkal, gardróbban felejtett ruhákkal, repedt kávéscsészékkel, színeiket vesztett pillanatokkal, polcon felejtett, soha nem olvasott könyvekkel. Ezek lesznek értékeink, a bizonyosságaink, a helyhez kötöttségünk biztos gyökerei. Turóczi Ildikó
7. Mi, az egyszerû emberek, a mindennapok gondjai közt vergődve éltük le életünket, korunk egyik legsötétebb diktatúrájának igájában, ezen belül pedig nekünk, magyaroknak, még egy második elnyomásban is részünk volt. Mindezek ellenére egyáltalán nem érzek keserûséget: az embernek el kell fogadnia a sorsot, ami osztályrészül jutott. Lorand Gaspar
8. Sok minden átfutott az agyamon, egy elrohant évtized örökös békekötései, ahogy bele-belemartunk egymás húsába, aztán újra és újra kezdtünk mindent. (...) Ragaszkodtunk az első évekhez, amiről már csak azt tudtuk, hogy jobb volt, mint az utóbbiak összességükben. Lakatos Menyhért
9. A veszteségeket, amelyek értek, érnek és érni fognak mindnyájunkat, meg kell gyászolnunk, közösségként, családként, egyénként. (...) Szükségünk van arra a vödör könnyre, amivel megsiratjuk azt a rengeteg mindent, ami elveszett. Elsősorban halottainkat. Aztán az élethez fûzött reményeinket, füstbe ment terveinket, álmainkat, azt az életet, amelyet elképzeltünk és felépítettünk, és amelynek a romjain állunk. Tompa Andrea
10. A diktatúráknak mindig végük lesz. Vagy úgy, hogy szétrobbantja őket az ellenük forduló sokaság, vagy úgy, hogy halk és hosszú rothadással múlnak ki. A szocializmus utóbbi módon pusztult el Európában. Emiatt viszont az agónia utolsó pontja nehezen jelölhető ki, öröksége a béka levágott lábaként ideig-óráig ma is remeg még. A világ más tájain pedig láthatóan valamennyire életben maradt, ámbár többé-kevésbé halálos betegen. Amíg el nem enyészik végleg, szedni fogja áldozatait. Vámos Miklós