A közönségtől is függ, milyen lesz az összhatás. Ha a nézőtér nem él együtt a színpaddal, pestiesen szólva nem veszi a lapot, akkor az egész hatástalan.

Kapcsolódó idézetek

1. Rettenetesen különbözőek a nézők, mások az elvárások, és egy-egy darab nem tud mindnek megfelelni. Viszont, ha körülnézne, mindenki találna (...) olyan előadást, amely neki tetsző eszközökkel viszi színre a partitúrát. Ókovács Szilveszter
2. A darab sikerét a közönség dönti el. Láttam én már elbukni jó darabot jól előadva, a gyenge darab sikerét gyengébb előadásban. Blaha Lujza
3. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska
4. Az a színház, amelyik nem szórakoztat, nem érheti el a hatását, hiszen az unatkozó néző fogékonysága nem létezik. Ugyanakkor, ha a színház pusztán a szórakoztatást tûzi ki céljául, a néző elfogadja azt, de csak olyan élményben lesz része, mintha megivott volna egy pohár sört.
5. A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők. Sándor Erzsi
6. Ahhoz, hogy megtudjuk, mûködik-e egy dal vagy sem, a legjobb módszer az, ha felmegyünk a színpadra, ott meg úgyis kiderül, hogyan reagál rá a közönség. Minden este változtatunk egy kicsit, aztán meglátjuk, mi lesz. Deryck Whibley
7. A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap. Michael J. Fox
8. Ha mindenki szereti egymást, általában gyenge és unalmas előadás születik. Ahol konfliktus van, ott pedig addig hergelik egymást az emberek, amíg kifacsarják a legjobbat a másikból. Ascher Tamás
9. A színpadról soha nem úgy nézek a nézőtérre, hogy ott ilyen vagy olyan emberek vannak. Nem, az nem ilyen vagy olyan emberek gyülekezete, hanem a közönség! A közönséget pedig szeretni kell. Nem csupán tisztelni, becsülni, elfogadni, ez mind kevés. Szeretni. Ez az alapszabály. Aki ezt nem tudja, nem érzi, aki erre nem képes, az legyen egyébként bármilyen kvalitásos ember, nem való színpadra. Sas József
10. A színház fura mûfaj, itt nincsenek független vagy állandó értékek: mindig másokkal együtt érvényes az, amit én éppen csinálok. Nélkülük nem megy. Örökösen változó, kiszámíthatatlan, mindig van benne izgalom. Attól még, hogy én ma jó voltam a színpadon, nem jelenti azt, hogy holnap is az leszek... az is csak pillanatokra érvényes, ha azt érzem, igazán remekül összejött egy-egy előadás, a többiekkel és a közönséggel is mûködött a láthatatlan kémia. Lovas Rozi