A lány a kehelyre csókját lehelte, a lovag kiitta, földhöz odaverte. Lenéz, pirul, felnéz és sóhajt a lány, és könny a szemén, és mosoly ajakán.

Kapcsolódó idézetek

1. A lány szomorúan nézett a királyra. Szerette volna megölelni, szeretett volna elbúcsúzni tőle, de túlságosan is nyilvánvaló lett volna, hogy kettejük között több van, mint felszínes ismeretség. A férfi is borzalmasan érezte magát, de nem tehetett mást, mint hogy búcsút intsen az angyallánynak és vele együtt a szíve egy jókora darabjának. A. O. Esther
2. A fiú ajka végre, végre az övére leereszkedett, olyan emésztő vággyal, amitől Luce lélegzete elállt. Úgy csókolta meg a lányt, mintha Luce egy elveszett rész lenne őbelőle, amit végre visszakap. Lauren Kate
3. A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé. Wladyslaw Stanislaw Reymont
4. Egy percig újra fellángoltam, Álom volt, balga, játszi fény; Megtört egy kegyetlen játékon, Leáldozott egy lány szivén... Ady Endre
5. A szerelem összetöri az ember szívét, aki utána a konyha padlóján elnyúlva zokog.
6. Nap szárítja csapzott tollát, Nézi szíve választottját, Megesküszik földre-égre, Halálba is elmegy érte.
7. Tudni akarom, hogy mivel lehet ezt a lányt megnevettetni. Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék a mesebeli herceg. Simone Elkeles
8. Minden egyes hópihe egy megbántott nőt jelent valahol a világban. (...) Minden sóhaj felszáll az égbe, ott felhőkbe gyûlik, ami aztán apró darabokra törik, és a darabok csendesen lehullnak az emberekre. Khaled Hosseini
9. A heves szeretőnek, amint leterítik a csókok gyors nyilai, nyomban a pénze hull s elfolyik, szétesik. "Adj nekem, édesem, ha szeretsz, ezt, azt." S a bolond mit felel?: "Ó, szememfénye, megkapod, és ha még valami kell, csak szólj." Titus Maccius Plautus
10. "Nem tudom, mi van velem", vallotta meg a leánynak könnyáztatta arccal, "de valahányszor megjelenik az úrnő az erdőben, fölfénylenek a falevelek, és minden virág énekelni kezd. Valami perzselő kobold bújik belém, és tüzes lesz tőle a vérem. Csak meglátom, és úgy érzem, hogy madárrá változom és elrepülök, pedig nyugton ülök a földön." Mario Vargas Llosa