Nap szárítja csapzott tollát, Nézi szíve választottját, Megesküszik földre-égre, Halálba is elmegy érte.

Kapcsolódó idézetek

1. És imára is kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívetlenül - szívért, Szárazon adom Istennek magam, Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág. Reményik Sándor
2. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
3. Tûnnek évek, jönnek évek. Köd s homályra fény terûl, A leszállott esti csillag Reggel újra felderûl: De az ifjukor kihervadt, Véle kéj és szerelem, S nem hozhatja vissza többé Semmi földi kérelem. Bajza József
4. A földbe hullt mag is kikel, Ha a tavasz reá lehel. Vágytól rég búra vált a kedve, Már rég hevült s ábrándozott, Végzetes italt szomjazott; Fiatal keble rég epedve Hordozta gyötrő vágyait, S várt, várt a lelke... valakit. Alekszandr Szergejevics Puskin
5. Mikor a Nap egyszer majd kihuny, a szeretetem akkor is tovább ragyog; s ha majd a tengerbe omlanak a hegyek, akkor is veled leszek.
6. Felszárítom könnyeim, Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen. Tálcán kínált szerelem, Azt hiszed, már tiéd a győzelem. Edda
7. Az egekre felesküszöm, Hogy szeretni meg nem szûnöm, Míg a halál bús fátyola Szememet bé nem takarja; Kinyílt szívem te előtted, Melyből bőven megérthetted: Hogy szeretlek halálomig, Míg a szívem szét nem omlik. Dukai Takách Judit
8. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád
9. A szerelem varázsa felkavart, Nagyvadat éppúgy, mint kis rovart, Borzas a toll, és a szőr feláll, Mindig a szív győz, lásd be már. Joanne Kathleen Rowling
10. Méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szivének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Petőfi Sándor