A másnaposság minden, ami bûnhődés, minden, ami sötét oldal, minden, ami purgatórium. Nem véletlenül van az, hogy a részegséget, a mámort az ember közösségi élményként szokta végrehajtani, viszont a másnaposság egy szégyellni való dolog, azt a négy fal között kell csinálni. Nincsenek másnaposságklubok, ahol a másnaposok összegyûlnek, és kiszolgálják őket gyógyszerrel, prizniccel és gyógysörrel.

Kapcsolódó idézetek

1. A másnaposság nem az italtól van, hanem attól, akivel együtt ivott az ember. Gabriel García Márquez
2. Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem. Galgóczi Erzsébet
3. Vannak olyan szobák, amelyekbe nem szabad belépni. A harag. A félelem. Minden szenvedély, ami abba a "megszállott" irányba viheti el az elmét, amitől az ember összeroppan. Steven Pressfield
4. A börtönélet nehéz és félelmetes, de az mégiscsak - élet. Az, ami azokban a kórházakban folyik, ahol a nem beszámítható bûnözőket tartják, nem nevezhető életnek. Csupa szörnyûség, fájdalom és szenvedés. Később pedig, amikor a gyógyszerek már megtették a hatásukat - teljes közöny és vegetálás. Alekszandra Marinyina
5. A részegség a gyengéknek való, azoknak a mankója, akik nem elég erősek ahhoz, hogy a saját szájuk íze szerint éljék az életüket, és megálljanak a lábukon. A pia menekülés. Karin Slaughter
6. - Mindenki fél a köznapiságtól, mintha valamilyen végzetről volna szó, amely unalmat szül, megszokást gerjeszt. Én nem hiszek ebben a sorsszerûségben... - Hanem miben hiszel? - Abban, hogy a köznapiság az igazi összetartozás forrása. És nem igaz, hogy megszokáshoz vezet, ellenkezőleg: a mindennapokban lehet megtalálni, sőt feltalálni a fényûzést és a banalitást, a szertelenséget és a közös ügyeket. Marc Lévy
7. Nem szégyen ünnepelni, nem szégyen követni az ünnepi rítusokat, nem valami kulturális felsőbbrendûség jele, ha valaki lenézi az ünnepet, hanem tudatlanság. Az ünnep közel hoz másokhoz, gyermekeinkhez, szüleinkhez, barátainkhoz, egy napra vagy néhány órára újra létrehozza a régen elvesztett közösséget, és reményt ad arra, hogy ember voltunkban talán megmaradunk. Csányi Vilmos
8. A szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó - mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti -, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.
9. Bûn és bûnhődés. Ha az ember zuhanni kezd a mélybe, a szervezetét megtámadja a kór, azt hiszi, látja vagy érzékeli a pusztító folyamatot? Egyáltalán! Él és vidám, a zuhanás érzése eufóriával tölti el. És hirtelen jön a felismerés: hol vagyok, mi történik velem? Ki voltam, és mivé lettem, ki a bûnös? Vajon képes-e az ember akár zárt ajtók mögött, a tükörbe nézve megvallani, hogy ő maga a bûnös, senki más rajta kívül? Soha! Hamar keres egy bûnbakot...
10. Lehet-e ma karácsonyt ünnepelni? Van-e még békesség a földön? Hiszen annyi minden vesz bennünket körül, ami ennek ellentmond. Az emberek közti viszálykodás, az önzés, a fukarság. Életveszélyes lett élni! Hisz naponta döbbentenek meg borzalmasabbnál borzalmasabb események. Embereket ejtenek túszul, másokat pedig lemészárolnak. Terjed az erőszak nemzetközi méretekben, de kicsiben is. A városokban a sötétség beálltával már nem szabad bemerészkedni egyes negyedekbe. Százezrek ülnek igazságtalanul börtönben, milliók éheznek. És így akar az egyház karácsonyt ünnepelni? Ugyan!