A megkínzott ló szenvedése Embervérért kiált az égre.

Kapcsolódó idézetek

1. S ha már nincs fény az égen, Kihûlő véremre madarak szálljanak, S nekem nincs már mit kérnem, Csak még egyetlenegyszer hadd lássalak. Ismerős Arcok
2. A lelketlennek vélt, megvetett lények torkából erdőn, mezőn, barlangban felszakad a kiáltás, az ember lelketlenségéről tanúskodva.
3. Az ISTEN sírt a mélyben ott, Mélyebbre nem hajolhatott: Emberré lett az emberért, hullatni érte drága vért.
4. S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben. Ady Endre
5. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
6. Lábamra sár ragadt, súlya földre húz, számomra nem maradt másik kiút. Könny, vér és veríték új harcra hív, holtnak hitt testünkben dobban a szív. Pokolgép
7. Ki bizik Istenében, szereti hazáját, vagyon egy csepp magyar vér benne, kiáltson fel az égben az Istenhez. Zrínyi Miklós
8. A szenvedés jobbá gyaluljon, többé lenni: a vágy ûz, nem hagy. Üljön körül a mindenség is, könyököljön reám egy csillag. Keszei István
9. Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyûl az éji vad: Te tetted ezt, király! Arany János
10. Az emberi szív egészen kifordul önmagából, hogy tartozhasson valakihez, az első és legközelebbi melegség után nyúl és áhítozik.