A mennyországot csakúgy ki akartam érdemelni, mint bárki más; de megtudván, hogy az oda vezető út a legtudatlanabb előtt éppúgy nyitva áll, mint a legtudósabb előtt, s hogy a kinyilatkoztatott igazságok, melyek oda elvezetnek, messze meghaladják értelmünket: sohase mertem volna őket gyönge okoskodásomnak alávetni; véleményem az volt, hogy aki megvizsgálásukra vállalkozik, és sikert akar ebben aratni, annak valami rendkívüli isteni segítségre van szüksége, s többnek kell lennie embernél.

Kapcsolódó idézetek

1. A valóságban is feltárult énelőttem egy ajtó, amelyet akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen nyomorúságát védte, ha már ropog is feje fölött az égő háztető. Azt a zárat csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban hitt nekem (...), és én is azt hittem magamról abban a végzetes percben, isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magamat. Szabó Magda
2. Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerû tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág. Apáczai Csere János
3. Nincs szükség nagy szavakra, felvágni ezzel-azzal; itt mindenki jól ismer körülöttem, ismerik gyarlóságaim, gátlásaim. Ez a legtöbb, amit elérhetünk, ami talán lehozhatja a Mennyet: nem a csodálat, nem a diadal, csak az, hogy egyszerûen elfogadnak A tagadhatatlan Valóság részéül, Mint a köveket vagy a fákat. Jorge Luis Borges
4. Aki az igazat akarja tudni, az igazat akarja elmondani, az hátrahagyja az ismert világot (ez magától értetődik), és ezért mások szemében garantáltan nevetségesnek, sőt olykor hülyének fog tûnni; egyáltalán nem valami tiszteletre méltó hősnek. Az jobb, ha megszereti a kudarcait, mert azokból áll össze az út, amely magasabb szintre vezet. Nadya Tolokonnikova
5. Nem hiszem, és nem is szeretném, ha az ember végül a világmindenség és a lét (s talán Isten) minden titkát felfedezné. Amíg van titok, addig van jövő, van remény. Hankiss Elemér
6. A kinyilatkoztatás eszméjét nem könnyû elgondolni. Hogy Istennek fel kell fednie magát az emberiség előtt, ez egyesek számára hihetetlennek tûnhet. Kinyilatkoztatás nélkül, isteni tanítás és útmutatás nélkül az ember szélfútta falevél, sötétben tapogatózó vak. Hogyan találhatnánk el Istenhez az ő útbaigazítása nélkül? (...) Nincs létra, melyen az emberi elme Isten elméjének a végtelenségéhez felemelkedhet. Nincs híd, amely a végtelenbe átívelne. Nincs mód számunkra közel férkőzni hozzá. Lényét fürkésznünk - reménytelen. Következésképp, ha Õ maga fel nem tárná előttünk, magunktól sohasem fejthetnénk meg gondolatait. John R. W. Stott
7. Az élet értelmét keresni, bepillantani a kulisszák mögé, azt a végső valóságot kutatni, amelyet sokszor Isten néven emlegetünk, illúzió (...), vagy legjobb esetben is olyan vágy, amelyet egyesek éreznek, mások meg nem. Az előbbiek nem ismerik jobban az igazságot, nem járnak előrébb a bölcsesség útján, mint azok, akik könyvek írásával vagy növekedési pontok generálásával töltik az életüket. Olyan ez, mint hogy van, aki szőke, van, aki barna, van, aki szereti a spenótot, van, aki nem. Az emberek szellemi értelemben két csoportba sorolhatók: az egyik hisz a mennyben, a másik nem; az egyik úgy gondolja, hogy azért vagyunk ebben a változó és fájdalommal teli világban, hogy megtaláljuk a kiutat, a másik egyetért azzal, hogy a világ változó és fájdalommal teli, de ez nem jelenti azt, hogy volna kiút. Emmanuel Carrere
8. A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet... Eötvös József
9. - Milyen a mennyország? (...) - Remélem, olyan, amilyet szeretnénk, ha már előtte el kell viselni az életet. Jodi Lynn Picoult
10. Elképzelhetem azt, hogy az igazság abszolút, de nem tudom elképzelni, hogy én vagy akárki más ezt az abszolút igazságot ismeri. Mi valamennyien tévedünk, valamennyiünknek igyekeznünk kell a helyes elhatározásokat keresni. Én bizony tudom, hogy a véleményemet sokszor meg kellett változtatnom. Nem állítom, hogy mindig igazam volt, és elképzelhetőnek tartom azt is, hogy most is tévedhetek. De ezen az alapon, azon a bizonytalan alapon, hogy tévedni emberi dolog, mégis emberi módon kell előrehaladnunk. Teller Ede