A mesterkéletlen magatartás soha nem célravezető szerelmi ügyekben; az a leány született ostoba, akinek e viselkedés természetéből fakad, vagy épp ezt színleli.

Kapcsolódó idézetek

1. Vádolni valakit azért, hogy szerelmes lett vagy szerelme elmult, ostobaság (...); a szerelem és gyûlölet nem tőlünk függ. Anton Pavlovics Csehov
2. A szerelem két ember közös ostobasága. Bonaparte Napoleon
3. Sosem akarok senkit megsérteni, de oly ostobán tartózkodó vagyok, hogy gyakran nemtörődömnek látszom, amikor csak velem született félszegségem tartóztat. Gyakran gondoltam el: a természet bizonnyal arra szánt, hogy alantas társaságban leljem kedvem, oly kevéssé érzem magam kellemesen előkelő idegenek között! Jane Austen
4. Az ember, amikor szerelmes, az elején mindig hülye. Gérard Dépardieu
5. Minden ostoba azt hiszi, hogy a szerelme külön sürgősséget igényel, pedig azzal, hogy szerelmüket kinyilvánítják, fegyvert adnak szerelmesük kezébe, aki - ha csak egy csöpp esze van - késlekedik a válasszal. Orhan Pamuk
6. Ha egy ostoba és tudatlan nő rosszkedvû és elgondolkozik, abból mindig baj lesz: mert önmagából nem meríthet vigaszt. Edna Ferber
7. Jóravaló fiatal ember soha sem udvarol komolyan olyan fiatal leánynak, kit nincs szán­déka nőül venni. Wohl Janka
8. Ha szerelemről van szó, feleslegesen tervezgetsz. Nem számít, hogy mit rendezünk el, mindig jön valami meglepetés vagy fordulat, ami aztán nagy dolgokhoz vezet.
9. A szerelem néha nem a bölcs döntésekről szól. Néha a közösen vállalt ostobaságról. Laurell Kaye Hamilton
10. Milyen ostoba dolog a szerelem. (...) Feleannyi haszna sincs, mint a logikának, mert nem bizonyít be semmit. És mindig olyan dolgokról mesél, amelyek nem következnek be, és mindig olyasmit hitet el az emberrel, ami nem igaz. Oscar Wilde