Ugrás a tartalomra
A neheztelés habarcs, ami a magány tégláit összetartja az elidegenedés rideg falában.
Kapcsolódó idézetek
-
Terebélyes
a magány nélküled,
faltól falig feszül a semmitseérek.
Sohonyai Attila
-
A magány a legkegyetlenebb évszak (...), pusztítóbb, mint a tél minden hidege, hibernálja a szívet. A szívnek nincs kiért élnie, nincs kiért ébren maradnia, nincs kiért sebesen és vadul vernie. A magányosnak csak emlékei és reményei vannak, álmai és illúziói.
-
Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Õket is csak az ismeri, aki magányos.
Erich Maria Remarque
-
A magány különös dolgokat mûvel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja.
Robert Lawson
-
Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek.
Paulo Coelho
-
Lelkem csendjében
összetört ábrándok
cserepén csikorogva
jár a magány.
Pethes Mária
-
A magány: szenvedés, sokszorozva végtelennel.
Honoré de Balzac
-
A magány olyan, mint egy
Árva harmatcsepp egy levélen.
A kis szél is rezgeti,
A levelet meglibbenti,
Egyensúlyát, ó, elveszti,
A földön porrá zúzódik.
Dinnyés József
-
Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem.
Galgóczi Erzsébet
-
A magány belvizei lecsapolhatatlanok.
Balla D. Károly