A nő szelid, csöndes magányban Családi érzelmeknek él. Merengve jár, fák közt, az árnyban; Szép arcza így marad fehér.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén. Charlotte Bronte
2. A nő járja az élet igazi útját. Õ a mûvészet. Még beszélni se tud, mikor már meg tudja különböztetni a szépet a nemszéptől. Csak az az élet lehet boldog ezen a földön, amelyiknek a lelke - levegője a szép. Gárdonyi Géza
3. Fekete a nap a dombok között, a folyó fehér áramlása néma. Egy fuvallat bőröd képét rajzolja üveges szememre, hallójáratomban lélegzeted.
4. Magános tölgy a völgyben, Cibálta szél, de megmaradt. Egy halott hölgy a tölgy alatt, Vár, egyre vár a földben.
5. Lágy, szelíd szél. Pihenni betér. A gyertyaláng az árnyékoktól fél. Egy cseppnyi fény. S az éj zenél. A két szemedben ég a szenvedély. Tolvai Renáta
6. Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Õket is csak az ismeri, aki magányos. Erich Maria Remarque
7. Az ember belemerül a teljes álomba. Mit csinál ezalatt a lélek? Magamagában él, mint a kormányos szélcsendben, mint a tükör éjjel, mint az a hárfa, amelyet senki sem érint; új izgatásra vár. Jean Anthelme Brillat-Savarin
8. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
9. Az ember néha nem látja a fától az erdőt. Serényen halad fától fáig, és örül, hogy már mekkora utat tett meg.
10. A nő a természet bájos tévedése. John Milton