A posztmodern olyan, mint az afterparty egy autóverseny után, ahol megváltozik a dinamika, és aki utolsó lett, az is jól érvényesülhet. Most az összes mûfaj és zenei korszak összeér egy nagy buliban, keverednek a klikkek, és ezt imádom. Lehet, nem születnek már új mûfajok, de a korábbiak frigyeiből egyedi permutációk igen. Aki ebben a kreatív szabadságban nem látja a szépséget, az vagy dacol, vagy frusztrált és provokál.

Kapcsolódó idézetek

1. Lassan már a posztmodern "hívei" is azzal kezdik esszéiket, hogy korai a posztmodernt temetni. Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy kórházban fekvő aggastyán vállát veregetjük: együtt horgászunk még húsz év múlva is! Ha az illető nem tudta még, abban a pillanatban megérti: jó, ha napjai maradtak. Persze a posztmodern még mindig kap virágot, de már nem az öltözőjébe, hanem a ravatalára.
2. Győzött a popkultúra. Ma már csak elvétve találni olyan mûkritikust, aki szerint van jó és rossz mûvészet. A képzőmûvészet és a klasszikus zene az utolsó két bástyája ezeknek a fennhéjázó alakoknak. Nick Hornby
3. Egy fesztivál nem attól fesztivál, hogy különböző programokat egymás után pakolunk, hanem attól, ha sajátos hangulatot és egyedi programokat is hoz létre.
4. A finom megvetés kitünteti ízlésünket, ez az előjogunk, mûvészetünk, sőt talán erényünk is, a legmodernebb emberek erénye a modernek között. A gyûlölet viszont egyenlősít, azonos szinten állítja szembe egymással az embereket, a gyûlöletben megbecsülés rejlik, végül pedig a gyûlöletben sok a félelem, nagy része félelemből áll. Friedrich Nietzsche
5. A mûalkotások egymásra épülnek, egymást meghaladják, és mindig valami újat képviselnek egy előző állomáshoz képest. (...) Nem megújulni kell, hanem változni. Én nem új mûveket csinálok, hanem más mûveket. Azt hiszem, a mûvészetnek ugyanaz az értelme, mint az életnek: ez pedig a folytathatóság fenntartása. Weber Kristóf
6. A színház, a mûvészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami. Oberfrank Pál
7. Remélem, hogy egyszer majd eljön a progresszív zene reneszánsza, amikor az emberek ismét alámerülnek egy olyan világba, ahol a hangszerek élnek, beszélnek és mindegyiknek saját egyénisége van.
8. Annyira sok impulzus éri az embereket, hogy nem igénylik az állandóságot - ha valaki nem képes arra előadómûvészként, hogy folyamatosan megújuljon, azt hamar leírják. Ha viszont ezt csinálja, akkor álságosnak hiszik: van valami ellentmondás ebben az egészben.
9. Az élet nagyon sok mindenben hasonlít a mozihoz. Minden jelenethez zene tartozik, és az a zene csak ahhoz a jelenethez passzol, amelyhez komponálták. Bármennyire szeretjük is a régmúlt melódiáját, bármilyennek képzeljük is a jövő dallamát, mindig a jelen dallamára kell táncolnunk, különben kiesünk a ritmusból, és elvétjük a lépést. Ha olyan zenére akarunk táncolni, ami nem ahhoz a jelenethez tartozik, csak botladozni fogunk. Lisa Wingate
10. A posztigazság korában élünk. Hazudik szinte mindenki, fel se tûnik. Ha valaki nem hajlandó hazudni, deviáns. Deviancia tehát minden coming-out: melegség, válás, betegség, szegénység, szenvedés, gyász. Az illető megrepeszti a hazugság burkát, aki pedig hazudni akar, az stigmatizálja. Tisza Kata