A ragaszkodás nem lenne többé ragaszkodás, ha fennhangon és gyakran kifejezésre juttatnánk - olyan lenne ez, mintha a bútorainkat sétáltatnánk: a helyükön remekül festettek, a napfényben azonban kopottnak, ízléstelennek vagy groteszknek tûnnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tûzben, Panasszal égünk, lángtalan. Ady Endre
2. Amennyire élveztem a napsütést, annyira el is bágyasztott, talán túlságosan is. (...) Néha az efféle tompultság az ára annak, hogy megszabaduljon az ember a hordaléktól, vagy ha megszabadulni tőle nem sikerül is, legalább a felszínre kerül, és megtudom, hogy mit cipelek magammal. Olyan ez, mint egy mosás, de a lelket nem vízzel mossuk, hanem könnyekkel, tombolással vagy révülettel, alkattól és alkalomtól függően.
3. A változások olyan gyors egymásutánban követik egymást az életben, hogy néha elveszítjük a fonalat. Nem csoda hát, hogy ragaszkodunk bevett szokásainkhoz, gondolkodásmódunkhoz, felfogásunkhoz. Olyanok ezek, mint egy jól kitaposott, kényelmes papucs. Csakhogy az sem önmagunknak, sem az emberiség egészének nem tesz jót, ha megrekedünk. Alberto Villoldo
4. Még ha nem ragaszkodunk is már a tárgyakhoz, akkor is jelent valamit, hogy sokáig ragaszkodtunk hozzájuk, mert ez mindig a mások számára felfoghatatlan okokból történt. Marcel Proust
5. A sáros időre azt mondom, hogy az csúnya idő. Hol kaptam el ezt a divatot? Mikor estem le ebbe a rabságba, ebbe a korlátoltságba, ebbe a nyomorba, hogy a sár csodálatossága mellett félre érezzék, és ilyen törpeség jusson eszembe, hogy a sár csúnya? Vagy, hogy az esős nap nem szép nap. Csak a napos napon mondjam, hogy szép idő van. Mi? Elfelejtem azt a gyöngyös elragadtatást, azt a meséset, azt az édesded álmosat, azt a dáriusi pazarat, amit az eső potyára adott az én szememnek, az én órámnak, az én életemnek? Szép Ernő
6. Az öregkornak megvannak a saját borzalmai. Nem tudjuk már azt hinni, mint ifjabb korunkban, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk és örökké fogunk élni. Túl sok barátunkat és családtagunkat láttuk már távozni. Kezdjük átélni az emberi test elkerülhetetlen törékenységét. (...) Magányos útról van szó, mely sehová sem visz. Robin Dunbar
7. Rászoktam az élet élvezetére. (...) Ez aztán olyan krónikussá vált, hogy azt hiszem, már a kellemetlenségekben is örömöm lelem. Milyen jó is, ha eszembe jut, hogy nem tartanak örökké! Lucy Maud Montgomery
8. A megszokás egyenlő a régi ábrándokkal, pedig ha őszinte lennék saját magamhoz, tudnom kellene, hogy az elmúlt. Más vágyak, más gondolatok tolakodnak az életembe, már csak ragaszkodom a régihez, de nem kívánom. Lakatos Menyhért
9. Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak. Ole Nydahl
10. A szépség és a csúnyaság mibenléte kivonja magát az emberi ítélkezés alól, holott ezeken alapszik a tetszés, mely a lehető legvégletesebb és változtathatatlan ítélet. Viszonyunk éppoly aránytalan ezekhez, miként a sorsunk se a mi arányossági igényeink szerint adja vagy nem adja; illetve adja az egyiket, de nem adja a másikat, vagy valamicskét ad az egyikből, ám hozzátesz a másikból is. Nádas Péter