A ruháinkkal be lehet csapni bárkit, de a zokniból kiderül, milyenek vagyunk, amikor azt hisszük, senki nem lát minket. Nincs más ennyire személyes ruhadarabunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A bensőnket nem ismerheti meg senki sem, csak az, akit közel bocsátunk magunkhoz. Mert hiába ismernek bennünket, hiába beszélnek velünk azok, akiket száz és száz más ismerősünkön kívül bemutattak nekünk. A modor és a szavak, amelyeket az udvariasság diktál, olyanok, mint a diszkrét ruha, amely elfedi és felöltözteti idomainkat.
2. Saját magunknak is titok vagyunk. Ti emberek, bolondos figurák, Le hát e sok komédiás ruhát, Hisz mindnyájunkról egyszer kiderül: Nem azok voltunk kívül, kik belül! P. Jánossy Béla
3. Önismereti törekvésünk nem csupán magánügy, és már csak azért sem zárkózhatunk el a többiek véleménye elől, mert szükségünk van rá. Nézetünk kiegészíti önmagunkról alkotott képünket, segít látni mindazt, ami vakfoltunkra esik. Jorge Bucay
4. Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem. Voltaire
5. Nem is vagyunk annyira egyedül a titkainkkal, tûnjék a titkolózás bármilyen elszigetelő élménynek is. A titkolózás korántsem tesz minket egyedivé, sőt éppen ez az, amiben hasonlítunk mindenki másra. Michael Slepian
6. Nem látom rajtad a ruhákat, sohasem látom, ezért teljesen mindegy, hogy drága öltözetet viselsz-e, vagy sem. Nem látom a vizes hajadat, csak az ujjaim között érzem a tincsek érintését. Nem látom a sápadt arcodat, gondolatban a szád ízét érzem. Minden érzékemet egyszerre támadod meg, te nő. Sokkal több vagy, mint csupán egyetlen apró részlet. J. R. Ward
7. Az őszinteség közel hozza az embereket, főleg, ha hajlandóak vagyunk feltárni a másik előtt a gyengeségeinket. Ez alapvetően ellentmond az intuíciónknak, hiszen alapból úgy hisszük, hogy ha levesszük az álarcot, és kendőzetlenül megmutatjuk a másiknak személyiségünk kevésbé vonzó jegyeit, azzal elriasztjuk magunktól. Valóban az tûnik logikusnak, hogy az emberek akkor tartanának távolságot, ha fény derül a jellemhibáinkra és vétkeinkre. De a valóságban ennek épp az ellenkezője történik. Az emberek közelebb kerülnek hozzánk. A mi tökéletlenségünkben saját esendőségüket és emberi mivoltukat látják. Inkább megnyugtatóan hat rájuk, hogy nincsenek egyedül a saját kételyeikkel, félelmeikkel és gyengeségükkel. Anna Lembke
8. Ki kell nyitnunk a fülünket, meg kell hallgatnunk, hogyan vélekednek rólunk mások. Aki vállalja ezt, egyúttal azt is megtudja, ki képes a szemébe mondani, amit róla és a viselkedéséről gondol. Gyakran csak így válhatnak az egyén számára is hozzáférhetővé olyan személyiségvonások, amelyeket - mert szeme vakfoltjára estek - eddig nem látott. Jorge Bucay
9. Mindnyájan álarcot viselünk. Õk is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel vagyunk éppen, vagy hogy tudunk legjobban megfelelni mások elvárásainak.
10. Olyan lények vagyunk, akik a testükön is ruhát viselnek. Fernando Pessoa