A sóhajország árnyán Laktam egyedül, árván, Lelkem mocsár volt, mély magány.

Kapcsolódó idézetek

1. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
2. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov
3. A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.
4. Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld. Pilinszky János
5. A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem... Macuo Basó
6. Szerencsétlen s magányos teremtmény vagyok. Körültekintek, s nincs barátom, nincs rokonom a földön. Mary Shelley
7. A lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör. Kosztolányi Dezső
8. Ahogy megpillantottam az üres szobát, úgy éreztem, mintha én lennék az egyetlen ember a világon, és magányom elemésztene.
9. Magam vagyok, mint a szél a pusztán... meghalok, senki se sirat meg... szörnyû egyedül. Anton Pavlovics Csehov
10. Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll. Vörösmarty Mihály