Szerencsétlen s magányos teremtmény vagyok. Körültekintek, s nincs barátom, nincs rokonom a földön.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs vígaszom, nincs támaszom, védelmet sem remélek, gürcölnöm kell hát szüntelen, hogy mégiscsak megéljek. Robert Burns
2. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, igy lettem, ami lettem, mindentől elhagyott. Babits Mihály
3. Olyan vagyok, mint egy távoli csillag: magányos és lakatlan. Galgóczi Erzsébet
4. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov
5. A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.
6. Testvérem sincs. Magam vagyok csupán, rokontalan, de szívós, furcsa lény: mit bánom én, ha sivatagban állok, csak fény legyen ott, áldott, drága fény! Somogyváry Gyula
7. Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld. Pilinszky János
8. Csak önmagam tartom bilincsen, Önmagam számára nincs lángom, Szivem, reményem, hangulatom, Erőm, bizalmam, csókom nincsen. Ady Endre
9. A világ legszerencsétlenebb emberének érzem magam, s talán egyedüli szerencsém, hogy valakinek ezt bevallhatom. Ady Endre
10. Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. József Attila