A természetben a stresszhelyzetek, mint a ragadozóval való találkozás, csak rövid ideig tartanak, így a szervezetnek jut ideje felépülni belőle. A modern élet stressztényezői, mint egy rettenetes főnök vagy családi zûr, inkább pszichológiai, mint biológiai jellegûek, és tartósak is lehetnek (még ha csak az elménkben is). Ezek a stressztényezők ugyanazokat az ősi biológiai reakciókat váltják ki, mint egy ragadozó. Ha pedig ezek a stresszreakciók hosszú időn át tartanak, abba bele is betegedhetünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A stresszt nem külső személyek vagy helyzetek váltják ki, hanem az élettel szembeni belső ellenállás. (...) Ahogy az ellenállás csökken, úgy csökken a káros stressz is, lehetővé téve a szervezet számára a könnyebb gyógyulást. Ha nő a belső béke, észrevehetjük, hogy a harmónia gyógyít. Sandy C. Newbigging
2. Bennünk, emberekben a jelek szerint valóban a ragadozók elleni túlélési mechanizmusként alakult ki a félelmi reakció. (...) Csakhogy most, évmilliókkal később, egy olyan világban, ahol nem leselkednek vadállatok minden utcasarkon, ez a félelemi rendszer túlérzékeny lehet - mint az ideges autóvezető, aki folyton a fékpedál fölött tartja a lábát -, s a valójában nem is létező veszélyekre reagálva illogikus és irracionális cselekvésekre késztet minket.
3. A stressz abból származik, hogy külső tényezőktől tesszük függővé az életünket, ami az áldozatszerepből és abból adódik, hogy a saját elménk hatalmát megtagadva boldogságunk forrását az életünkön kívülre helyezzük. A gyógyulás akkor következik be, amikor a külső tényezőktől visszavesszük a hatalmat, és ráébredünk, hogy mi és csakis mi hozzuk létre életünk minden körülményének, eseményének, helyzetének, dolgának vagy személyének az értelmét. Mi hozzuk létre az értelmet, a saját állásfoglalásunkat és azt, ahogyan rágondolunk.
4. Az élővilág túlnyomó részében az erőszak alapállapot, olyasmi, ami nem szorul további magyarázatra. Ha az áldozat más fajhoz tartozik, ragadozónak vagy parazitának nevezzük a támadót. Ám az áldozatok tartozhatnak egyazon fajhoz is. Steven Pinker
5. A stressz az élet díszlete, amely előtt évmilliók óta zajlik történetünk. Éhezés, háborúk, veszedelmek: az emberi élet szinte másból sem áll, mint helytállásból. Szendi Gábor
6. A béke csak illúzió. Mindegy, milyen nyugodtnak tûnik a világ, a béke nem tart sokáig. A béke küzdelem a saját természetünk ellen: a bőr, amit ráhúzunk a húsra, izomra, ínra, mely elfedi velünk született, vadállati énünket. Az erőszakra való hajlam parazitaként tekereg bennünk, várja, hogy táplálkozhasson a haragunkból, és szaporodhasson, mielőtt kitör belőlünk.
7. Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.
8. A stressz által kiváltott fizikai tünetek milyenségét inkább a páciensek betegségről alkotott elképzelései és élettapasztalatai alakítják. Betegségeink megjelenési formáit részben életeseményeink, részben pedig a társadalom határozza meg, amelyben élünk.
9. A félelem és a menekülési vágy az a két kis ragadozó, amelyek ideges életünk forgó drótketrecében egymást kergetik. Megakadályoznak bennünket abban, hogy bármire is túlzottan mély érzéseket pazaroljunk. Tennessee Williams
10. Az állandó stressz és aggodalom megviseli a sejtjeinket, és felgyorsítja az öregedésüket. Ugyanilyen hatása van az állandóan elterelődő figyelemnek és az elme elkalandozásának, mégpedig a rágódás, gyötrődés mérgező hatásai miatt - a gondolataink ilyenkor az életünk gondjai körül járnak, de megoldani nem képesek azokat. Daniel Goleman