Ugrás a tartalomra
A tiszta éjszakákon fölénk magasodó, impozáns csillagos égbolt költők számos nemzedékét megihlette, ám az nem más, csak egy mesés illúzió. Mint ahogy gigantikus méretû optikai csalódás az égitesteknek az ókorban csillagképekké összerakott, rendezett, a nagy mitológiai történeteket még ma is visszhangzó halmaza is. A Szíriusz, az éjszaka legfényesebb csillaga valójában két, a Naptól 8,6 fényévnyire egymás körül keringő csillagból álló rendszer. A Deneb, a Hattyú csillagkép fő csillaga 2600 fényévre ragyog, míg a Sarkcsillag (Polaris, Alpha Ursae Minoris), a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillaga mintegy 323-433 fényévre van tőlünk. Az ennyire különböző távolságokban elhelyezkedő égitestek a múltban, eltérő időpontokban bocsátották ki a szemünkkel ma ugyanabban a pillanatban érzékelt fényt. Az éjszaka sötétjében tehát rekonstruálunk egy képet, az időben több ezer év különbséggel lezajlott események teljesen mesterséges szuperpozícióját. A csillagos égbolt bámulatos leképzése egy valóságnak, amely sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan számunkra megjelenik.
Kapcsolódó idézetek
-
Sétálj ki a szabadba egy felhőtlen éjszakán, és nézz föl a magasba. Egy őrült sebességgel önmaga körül forgó bolygón élsz, a semmi közepén. Bár alig néhány ezer csillagot láthatsz csak az égen, csak a mi Tejútrendszerünkben több száz milliárd van belőlük. Egyes becslések szerint a spirális galaxisban található égitestek száma az egytrilliót is meghaladja, és még az a galaxis is mindössze egyetlen csillagnak tûnne, ha egyáltalán képesek lennénk elég messziről szemlélni. Te pedig egy porszemen utazol, ami az egyik ilyen csillag körül kering. Innen nézve is fontos, hogy mit gondolnak az emberek az öltözködésedről vagy az autódról? Tényleg röstelkedned kell, csak mert elfelejted valakinek a nevét? Hogyan hagyhatod, hogy ezek a semmiségek fájdalmat okozzanak?
Michael A. Singer
-
Az éjszaka valójában egy teljes napfogyatkozás,
amit nagyon közelről látunk,
és nincsen többes száma,
egyetlen éjszaka létezik,
az halad a Földön körbe-körbe.
Dékány Dávid
-
A költők az mondják, hogy a tudós elhatárolja magát a csillagok szépségétől - egyszerûen gázatomokból álló gömböknek tartja őket. Semmi "egyszerûen". Magányos éjszakákon én is látom a csillagokat és érzem szépségüket. Többet vagy kevesebbet látok-e, mint a költők? Az égbolt végtelensége kiterjeszti a képzeletemet, s mintegy csodahintón utazgatva, saját kis szememmel akár egymillió éves fényt is megláthatok a végtelen csillagrendszerben, amelynek én is része vagyok... talán az én testem anyaga éppúgy dobódott ki valamilyen elfelejtett csillagból, mint ahogyan lám, most is anyag lökődik ki ott, abból a csillagrobbanásból. (...) A világmindenség nem lesz kevésbé misztikus, ha tudunk egyet-mást róla. Sokkal csodálatosabb az igazság, mint azt a múltban bármelyik mûvész megálmodhatta!
Richard Feynman
-
Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyû gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenjén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan. A lángja pörköl. Tûzhalálod mennyei forrósággal emészt.
Victor Hugo
-
Ezredvégi bölcsesség ide vagy oda, nem sokan vannak, akiket nem fog el az áhítat érzése, midőn egy csillagfényes éjszakán az égre pillantanak. Tudjuk ugyan, a pislákoló fény a természet nukleáris kohóiból ered, s hogy minden csillag egy-egy nap, éppolyan, mint a mienk, mindez mégsem csökkenti a látvány gyönyörûségét. A csillagok fénye, míg hozzánk elért, évmilliókat utazott a hideg ûrön keresztül, s hogy ezzel is tisztában vagyunk, még hatalmasabbnak érezzük a mindenséget, melybe belecsöppentünk.
Keith Devlin
-
Az égbolt nem lenne olyan fényes a csillagai nélkül.
Michael J. Sullivan
-
Mi a reményt kínáljuk... Gondoljon a szivárványra! Szép, de megfoghatatlan. A legáttetszőbb fátyol, egy égi ív. Ha egyszer átmehetnénk a szivárvány alatt, és megtudhatnánk, mi van mögötte... ki tudja, hátha a szivárvány a csillagok felé nyíló kapu? S mégis, mihelyt megközelítjük, a szivárvány szertefoszlik.
-
Amikor az ember egy csillagot néz az éjszakai égen - ha egyenesen ránézünk, alig látjuk, de ha csak a szemünk sarkából pillantunk rá, ragyogóbbnak tûnik.
Tracy Chevalier
-
A legszebb fény, ami létezik, mert még a legsötétebb pillanatokat is beragyogja. Reményt ad a reményteleneknek. Ez vagy... csillagfény.
-
Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, ahogy a csillagok, ezek a kis külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak.
Paulo Coelho