A versek a prózában írott könyvben arra valók, amire a szalonna a kolbászban, tudniillik, hogy elszórt darabkáik zsírosabb fényt, szelídebb, kellemesebb ízt adjanak az egész keveréknek.

Kapcsolódó idézetek

1. A verset (...) könnyebb megjegyezni, mint a prózát. Ha egyszer megtanultuk, lámpásként és lézerként használhatjuk. Rávilágít helyzetünk szövevényére, és segít utat vágni benne. Jeanette Winterson
2. Egy szál gyufánál nincs szükség a szabatos leírásra, mert egyik gyufa olyan, mint a másik. (...) De ha egy regényt gyufaszálakkal játszana végig az ember, akkor még azokat is le kellene írni vázlatosan, hogy az olvasó fantáziájának legyen mire rárakni a húst. Móra Ferenc
3. Néha a szavaknak kell egy kis zeneiség. Sokszor nem elég csupán leírni őket; egy könyvnek úgy kellene zengenie, akár egy filmnek. Terry Pratchett
4. A vers az emberi elme hibátlan mûködése; a szikrázó fölismerés, hogy a részletek milyen jól összeillenek ott, hol a haláltábor túlterhelt parancsnoka pihenésképpen rózsát metsz; más szóval a jó meg a rossz fogaskerekekként kapcsolódnak össze, és a mérték mindig mi magunk vagyunk, akik hol meghunyászkodást, hol lázadást töltünk a történelmet mozgató motorba. Orbán Ottó
5. Szigorúan nézve a vers a fölösleg az életedben, de enélkül nem lennél ember. A sok muszáj, kell, lótás-futás közt egy kis pihenés. Csodálkozás az életen. Egy fûszálon. A szerelmen.
6. A költészet, a gondolkodás nem késztermék. A vers a közös gondolkodás pillanatnyi állapotát tükrözi - bár ez talán túl ideális feltételezés -, de mindenesetre kí­sérlet a közös gondolkodásra.
7. A könyv olyan, hogy olvasod, és valahogy mindennek jobban megérzed a súlyát, az ízét, a rezgéseket. Fluor
8. Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való? Gabriel García Márquez
9. A versek a szabadságot jelentik. Az egyén költészetbe vetett hitét, amely által képes lehet a jobbításra, alkalmas lehet önmaga kifejezésére és az újabb tervek kidolgozására.
10. A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek, csillogva visszanéz, mást mond az éhesnek s a jóllakottnak és más a fán, a tálon és a szájban, végső tartalma, vagy formája nincs is, csak él és éltet. Weöres Sándor