Ugrás a tartalomra
Akarnok szeretettel lehet-e valaki feltétel nélkül boldog? Amíg van rá fogadókészség, és amíg ez az egész mûködtethető, nyilván meglesz a boldogság látszata. De aztán előbb-utóbb jönnek a konfliktusok és a játszmák, vagy meghalhat az egyik partner. És akkor jön a nagy rinyálás. Ezek a dolgok lényegében generációról generációra megismétlődnek... A pasik mellett ugyanúgy ott lesz egy nő, aki tulajdonképen csak az anyaságra vágyik, és csak egy bizonytalan csaj, tele félelemmel... És mindketten isszák a macikávét... Ez egészen addig fog tartani generációról generációra, amíg valaki ki nem nyitja a szemét, vagyis nem kezd el tudatosan önmagára odafigyelve - élni.
Kapcsolódó idézetek
-
Az idő múlásával nyilván minden párkapcsolat változik, de ha el tudjuk érni, hogy továbbra is érdekeljen bennünket a másik, és nyitva tudjuk tartani a kommunikációs csatornákat, tartós lesz. Ha azt tapasztaljuk, hogy nincs bennünk semmi közös, akkor szerintem nem szégyen kijelenteni, hogy itt a vége. Egyes boldogtalan párok valóban elhiszik, hogy muszáj addig nyelniük az epét, amíg a halál el nem választja őket.
Ruby Wax
-
Az emberek folyton hangoztatják, hogy az igaz szeretet feltétel nélküli, pedig nem az. És még ha nincs is feltételekhez kötve, akkor sincs soha ingyen. Mindig kapcsolódik hozzá valami elvárás. Mindenki akar valamit a szeretetéért cserébe. Akik szeretnek minket, azt akarják, hogy legyünk boldogok, meg minden, ez viszont automatikusan minket tesz felelőssé az ő boldogságukért, mert csak akkor boldogok, ha mi is azok vagyunk. Annak kell lennünk, akinek a szeretteink hisznek minket, és úgy kell éreznünk magunkat, ahogy szerintük kéne. Elvégre szeretnek minket, és ha nem tudjuk megadni nekik, amit akarnak, szarul érzik magukat, ettől mi is szarul érezzük magunkat, és végül mindenki szarul érzi magát.
-
Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.
-
Mindannyian csak akkor vagyunk igazán boldogok, ha valaki megdicsér bennünket, ha szeretnek, vagy viszontszeretünk valakit. A gyermekkorunktól a sírig. Csak az okok változnak, amiért dicsérnek, és a személyek, akiket szeretni akarunk. Nincs ember, akit ezzel a két dologgal ne tudnánk leszerelni.
Malgorzata Musierowicz
-
Ameddig élnek a szülei az embernek, biztos lehet abban, hogy az anyja és az apja egyértelmûen jót akar neki. Persze családja válogatja ezt is, de az esetek nagy részére ez jellemző. Ezen kívül, ha sikerül egy olyan feleséget beszerezni valahol, aki valóban barát, az hatalmas mázli. És ennyi "a lista". Minden egyéb kapcsolat mögött valami érdek van. Talán még az ember gyerekei azok, akik feltétel nélkül, minden marhaságával együtt, elfogadják és szeretik.
Gálvölgyi János
-
Mindennek oka van, és aminek be kell következnie, az meg fog történni. Lehet, hogy nagyon sokat kell rá várni. Ezért sokan nem is képesek kivárni, és beleragadnak számukra méltatlan kapcsolatokba, amely nem szerelem, inkább csak együtt haladás az élet útján. Ilyenkor gyakran csak áltatják magukat és egymást az emberek, és azt hiszik, jól megvannak egymással - pedig lehet, hogy nem is igazán boldogok. Ha nem félnének újrakezdeni a keresgélést, vagy legalább megtalálni az okát annak, hogy miért nem tökéletes a kapcsolatuk és javítani rajta, sokkal inkább kiteljesedhetne az életük.
-
Amikor (...) egy egész életen át tartó boldog együttlétben hiszünk, akkor miben is hiszünk igazán? Hogy mindketten ugyanúgy gondoljuk az életünket, vagy ha nem is teljesen, akkor a felmerülő problémákat meg fogjuk tudni oldani. Hogy majd egyszerre öregszünk meg, ugyanaddig leszünk aktívak a munkában, az alkotásban, a bulizásban, a sportban (...). Hogy majd a vágyaink egyszerre változnak, és ha most mindketten "A"-t akarunk, akkor pár év múlva mindketten "B"-t fogjuk akarni, és egyikünk sem vágyik majd "C"-re. De mi van, ha mégis?
-
Senki sem úgy megy férjhez, hogy ha nem sikerül, na bumm, legfeljebb elválunk. De az ember addig vesz részt bármilyen párkapcsolatban, amíg az mindkettőjüknek jó, mindkettőjüknek örömet, boldogságot jelent. Aztán amikor valamiért megbicsaklik a kapcsolat, akkor szenved még néhány évig, amíg megerősödik benne a felismerés, hogy nem szeretné már folytatni. Ez nem egyszerû folyamat, sok fájdalommal és bánattal jár. Mégis meg kell hozni a döntést, ha már nem méltó önmagunkhoz képest az együttélés.
Bánsági Ildikó
-
Sokszor minél sikeresebb egy ember, annál könnyebben marad magányos, nem feltétlenül csak a párkapcsolat, hanem akár a család vagy a rokonság szempontjából is, mert nagyon nehezen bocsátják meg az emberek, ha valaki azt csinálhatja, amit szeret, és abban még sikeres is.
Péterfy Bori
-
Az emberi lény - úgy látszik - csak addig boldog, amíg jövője van, s amíg e jövőre várakozhat, akár csupán a kellemes holnapról, akár a halál utáni örök életről legyen szó. Különféle okokból egyre több ember akad, aki képtelen hinni az utóbbiban. Az előbbinek viszont megvan az a hátránya, hogy ha a kellemes holnap elérkezik, nehéz valóban élvezni további, jövendő holnapok ígérete nélkül. Ha a boldogság mindig valami jövőben várttól függ, csupán álmokat kergetünk, amelyek mindig kicsúsznak kezünk közül, mígnem jövőnkkel együtt magunk is elenyészünk a halál szakadéka mélyén.
Alan Watts