Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Aki néhány percet úgy élt át, hogy magát nem becsülhette, s gyémántként, mely törést kap, sohasem fogja úgy összegyûjteni és visszaragyogtatni a sugarakat; sohasem képes úgy örvendeni, mint addig tevé.

Kemény Zsigmond
🌱 Bölcsesség 🎖️ Katonatiszt
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Aki az adott perc vagy óra örömét nem tudja fenékig üríteni, mert ahelyett, hogy a kínálkozó szépségben merülne el, a jövőtől fél vagy a múlton kesereg, az sohasem lesz maradéktalanul boldog.
  2. Boldogtalan, kinek szerelme nem fogant meg, boldogtalan, kinek márvány-kemény a szíve, de százszor az, ki boldogságát elveszítve, a tûnt napok felett csak vágyával keringhet. Adam Bernard Mickiewicz
  3. Aki a sértődésre pazarolja az idejét, nem értékeli az életet. Aki egy sérelem kapcsán újabbakat, apróbbakat, régebbieket hoz fel, nem értékeli a jelen legszebb pillanatait. Valószínû, a jövő szépségeit sem fogja észrevenni. Vámos Robi
  4. A gazdag számára sem jön fel kétszer egy nap a hajnal, s a világ minden kincsei birtokosának sem árulnak örömet, megelégedést, szívbeli boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot. Jókai Mór
  5. Bárhogyan is érzed magad egy adott pillanatban, az nem tart örökké. Minden elmúlik egyszer.
  6. Aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát. Petőfi Sándor
  7. Az öröm nem tarthat örökké. Elvégre, ha az öröm nem csillapodna, sosem keresnénk újra; az első étkezésünk az utolsó is volna egyben, mert sosem törne ránk ismét az éhségérzet. Robert Wright
  8. Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel. Sarah Dessen
  9. Aki könnyelmûen ígérget, és aztán nem tudja teljesíteni az ígéreteit, tehetetlennek és sikertelennek érzi magát, s ugyanez történik azzal is, aki az ígéretekbe kapaszkodik. Paulo Coelho
  10. A testi javakba merült ember nem érzi az én-t. Sose mondja: "Én boldog vagyok. Nekem gyönyörûség az életem." Az én el van benne homályosodva, mint a gyémánt a szemétre került gyûrûben. Azért szenvedünk tehát akaratlanul vagy akarva, hogy a lelkünk tisztuljon, erősödjön. Gárdonyi Géza
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat