Amíg a legkevésbé fejlett országok földmûveseinek saját piacaikon meg kell küzdeniük a fejlett országok élelmiszereinek tisztességtelen konkurenciájával, addig nem lesz valódi méltányos kereskedelem. Erre mutatnak rá a szegény országok minősített hálózatokba tömörült termelői szervezetei. A "méltányos kereskedelem" mozgalom legfőbb pozitív hatása, hogy olyan társadalmi energiákat szabadított fel, melyek világszerte az igazságosság megvalósulásának reményével kecsegtetnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Kétségtelen, hogy a kereskedelem elősegíti a békét és a harmóniát a népek között. Ugyanakkor, ahogyan arra számos történész rámutatott, Európa már korábban is szembefordult ezzel a tendenciával, nevezetesen az I. világháborút megelőzően, amikor a kontinensen soha nem látott mértékû volt a kereskedelem - az áru- és tőkemozgás egyaránt -, és mégis belekeveredett a világtörténelem egyik legpusztítóbb konfliktusába.
2. A tradicionális gyártási folyamatban meghatározó szerepe van a gyártás helyszínének (minél okosabban választják meg, annál olcsóbb lehet a termék), a szállítási módnak és az időnek. A rendkívül igazságtalan és pazarló rendszer egyrészt mindent a költségeknek rendel alá, és munkajogilag elmaradt, szegény országokban dolgoztat, miközben a fogyasztók az erős szakszervezetekkel rendelkező térségekben élnek.
3. Csakis a szegények elővigyázatlansága taszította a forradalmi tömegeket az igazság, a méltányosság, a boldogság meghódításának útjára. Az emberiség áradatának minden nappal több jóságra, több igazságosságra lenne szüksége, arra, hogy a javakat az egyetemes munkát szabályozó helyes törvényekkel osszák el. És ha igaz, hogy a civilizáltság fékezi a szaporodást, akkor éppen ez a jelenség adhat okot arra a reményre, hogy távoli évszázadok múltán elérhetjük a végső egyensúlyt, amidőn a föld teljesen benépesül, és eléggé bölcs lesz ahhoz, hogy valamiféle isteni mozdulatlanságban éljen. Émile Zola
4. A termékeny vidékeket kereskedelemmel, a terméketleneket iparral kell támogatni. Victor Hugo
5. A béke kivívásához (és még inkább a valóban demokratikus, valóban tisztességes béke kivívásához) az szükséges, hogy az államhatalom ne a földbirtokosok és tőkések kezében, hanem a munkások és a szegényparasztok kezében legyen. A földbirtokosok és a tőkések a lakosság elenyésző kisebbségét alkotják; a tőkések, mint mindenki tudja, őrült összegeket keresnek a háborún. A munkások és a szegényparasztok a lakosság hatalmas többségét alkotják. Õk nem gazdagodnak meg a háborún, hanem tönkremennek és éheznek. Vlagyimir Iljics Lenin
6. Semmiféle felfegyverkezés, sőt, semmiféle megegyezés földünk nyersanyagkészleteinek birtokosai között nem fogja megállítani a véglegesen elnyomorodottak százmillióit és milliárdjait. Nem alamizsna kell a világ elmaradott részének, hanem integrálásuk egy globális igazságon és egyenjogúságon alapuló egységes világgazdaságba. Szentágothai János
7. Elképzelni kétségtelenül lehetséges egy olyan társadalmat, amelyben a jólétnek személyes tulajdonok és kényelmi cikkek formájában mindenki egyenlően részese s a hatalom ugyanakkor egy kis kiváltságos kaszt kezében marad. A gyakorlatban azonban egy ilyen társadalom nem lehet sokáig stabil. Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kimûvelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni. Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet. George Orwell
8. A kapitalizmusnak van egy olyan mûködési logikája, amivel nagyon könnyû visszaélni. Ha szabadjára engedjük, akkor vissza is fog élni vele maga a rendszer. De a kapitalizmusban iszonyatos lehetőség, iszonyatos potenciál van, csak meg kell zabolázni, meg kell regulázni, irányítani kell gyeplővel, és akkor az ott termelődő energiákat vissza lehet csatornázni oda, ahova egyébként a kapitalizmus magától nem fog eljutni. Kihez? Akinek nincsen semmije ahhoz, hogy bármit is megvegyen.
9. Nehezen elviselhető abban a tudatban élni, hogy a világ alapvetően nincs rendben, ezért az emberek hajlamosak arra, hogy mindazt, amit tapasztalnak, valamilyen módon igazságosnak tekintsék. (...) Az emberek a lottónyertesről azt tartják, hogy azért nyert, mert keményebben dolgozott a szelvényén, mint mások, akik nem nyertek! Ennek a logikának szomorú következménye, hogy a balszerencse, sőt a bûncselekmények áldozatairól viszont azt képzelik, hogy rászolgáltak sorsukra. Az igazságos világra vonatkozó elképzelés szerint az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. A büntetés segít helyreállítani a világ rendjét, a megsértett rend helyreállítása lehetővé teszi a világ igazságosságára vonatkozó feltevés továbbmûködtetését az állandósult igazságtalanság közepette.
10. A modern globális társadalomban a piaci-technológia mítosz a társadalom tagjait folyamatos versenyre készteti, és csak az eredményt jutalmazza, semmit sem kínál a hûségért. Elveszi a megvalósulás örömét, mert az emberek közötti versenyt állandósítva, mindenkire kiterjesztve nincs olyan állapot, amely beteljesült célnak volna tekinthető. Mindig lesz több, szebb, drágább, újabb. Csányi Vilmos