Amikor beszélgetünk valakivel, gyakran saját, előre felállított napirendünket követjük - nem biztos, hogy tudatos manipulálási szándékkal, hanem azért, mert csak egy bizonyos végkimenetel lebeg a szemünk előtt. Ez csőlátást okozhat, kevésbé leszünk nyitottak más, kibontakozó lehetőségekre. Ilyen esetben viszont mindkét fél a megoldatlanság érzésével távozik a beszélgetés után.

Kapcsolódó idézetek

1. Az az érdekes, az az izgalmas, az a vonzó, amikor valakiben van mélység. Gazdag a szókincse. Gazdag a gondolkodása. Sokrétû. Erre úgy tudsz szert tenni, ha csak kevés korlát van benned. Kevés alapelv, de azok gondosan kiválogatottak, kiérleltek. Ha sok korlátod van, akkor a gondolkodásod beszûkül. Csőlátásnak is hívják ezt a jelenséget. Nem veszel észre lehetőségeket, így nem is tudod őket megragadni. Sikertelenné válsz, boldogtalanná. Ráadásul miért válasszon valaki téged, ha sikertelen vagy? Miért akarjon randizni veled egy jó pasi, miért akarjon alkalmazni egy jó cég, miért akarjon egy igényes ember barátkozni, beszélgetni veled?
2. A párbeszéd akkor kezdődik, ha úgy figyelsz a másikra, hogy nem tudod előre, mi lesz a következtetésed. Cristian Mungiu
3. Azt preferáljuk, ami megerősíti a prekoncepcióinkat, az előzetes hiedelmeinket. A nyomozó azokra a bizonyítékokra fog figyelni, azokat keresi, amelyek alátámasztják a már kialakult teóriáját. Ráadásul a dolog úgy mûködik, mintha fertőző lenne: a csőlátás képes átragadni a rendőrről az ügyészre, az ügyészről a bíróra. Janecskó Kata
4. Sokszor azt hisszük, előre tudjuk, mit fog mondani a másik, és erre gyakoroljuk be a válaszainkat a beszélgetés előtt vagy alatt. Így aztán előfordul, hogy oda sem figyelünk, mi hangzik el valójában. Ha mindkét fél ezt teszi, meghiúsul az értelmes párbeszéd, s a beszélgetés hamarosan versengéssé fajul, ki tudja nyomatékosabban hangoztatni az álláspontját.
5. Társalgáskor nem pusztán a feltett kérdésekre kapsz feleletet - más dolgok is kicsúszhatnak. Az emberek vigyáznak a nyelvükre, ha olyannak felelgetnek, aki veszélyesnek látszik sajátos szempontjaik felől nézve, de ha a társalgás feloldódik, közönséges csevegésbe csap át, elengedik magukat, jól esik nekik igazat mondani, mivel ez sokkal könnyebb, mint hazudni. Agatha Christie
6. Ahelyett, hogy azt tartanánk szem előtt, amit valójában akarunk, azzal foglalkozunk, amit a saját vagy környezetünk véleménye szerint tennünk kellene. Megkérdőjelezzük a vágyainkat, kételkedni kezdünk az indítékainkban, és eltûnődünk, vajon hová tartunk. Dan Millman
7. Ahelyett, hogy örülnénk a lehetőségek végtelen tárházának, egyből le akarjuk szûkíteni őket. Ha sok lehetőség van előttünk, azt gondoljuk, hogy egyből választanunk kell, és elveszünk a "vagy-vagy" döntéshelyzetekben. Nem adunk teret a lehetőségek kibontakozásának, hanem azt gondoljuk, hogy mindenképpen csak az egyik vagy a másik lehetőség megengedett. Az esetek kisebb hányadában jut csak eszünkbe, hogy a "vagy-vagy" megközelítéstől eljussunk az "is-is" érzékelésébe. Arató Mónika
8. Az ember időnként látja megrögzött gondolatainak hibáját, de aztán továbblép, és mindent úgy hagy, ahogy volt. Lehet, a kényelme miatt, lehet, a gyávasága miatt (...), de az is lehet, hogy a másik érdektelensége miatt. J. J. Stalter
9. Mostanában én is sokat gondolkodom az elengedésen. És arra jöttem rá, hogy nem is az okoz nehézséget, hogy valaki eltûnik a szemünk elől, hanem az, hogy visszavonhatatlanul véget ér egy beszélgetés. Végérvényesen.
10. A szavakkal az a baj, hogy azt az érzetet keltik bennünk, hogy meg tudjuk értetni magunkat és meg tudjuk érteni, amit a másik ember mond. De amikor megfordulunk és szemtől szemben találjuk magunkat a sorsunkkal, rájövünk, hogy nem elegendőek. Paulo Coelho