Amikor eljő a szerelem, erőfeszítés nélkül érkezik, mint a lágy déli szellő, amely nagy cseppekkel, frissítő, meleg záporokat hoz.

Kapcsolódó idézetek

1. Éppen az a szép a szerelemben, hogy nem tûr el semmiféle kényszert. Õszinte vonzalom. Camil Petrescu
2. A szerelem nem kér bebocsáttatást, csak megjelenik, és nyomban otthonosan érzi magát.
3. A szerelem olyan, mint egy nyári fergeteg, az epedő vágyak sötét felhői, a cikázó villámok, az eget-földet rázó csattanás, a zuhogó eső s végül ismét mosolygó napsugár: ez üdíti és tisztítja ez élet unalmas, de üdvös formaságait, s elhiheti velünk, hogy soha sem ezelőtt sem azután nem lesz többé oly vihar, mint az éppen elmúlt. Marie Corelli
4. A szerelem olyan a szép nőnek, mint a záporeső a jácintoknak. Jön és megy. Másik jön. Nem baj! De a zápor szükséges. William John Locke
5. A házasélet felhői éppen úgy megérkeznek villámlással és dörgéssel vegyest, mint a természetben, s éppen olyan természetesek is. Sőt éppen olyan hasznosak is, mert utána kitisztul a légkör, az egyformaság szürke porát leveri az eső, újra süt a nap, és csak akkor látni, milyen szépen süt, akkor érezni, milyen áldóan meleg. Fekete István
6. A szerelem észrevétlenül jön; észrevenni akkor szokás, amikor távozik. Henry Austin Dobson
7. A szeretet befogad, mint egy nyitott szív, nem követel, nem tart igényt semmire. Szívesebben jön, ha vágyaink elcsendesülnek, ha kevéssel beérjük, és ha megbékélünk a gondolattal, hogy bár nem lesz mindig velünk, amit szeretünk, de ebben a pillanatban velünk van. Daniel Gottlieb
8. A szeretet melege olyan, mint a jótékony nap: betölti a legkisebb zugot is, s mindenütt derût fakaszt, a viszontszeretet kellemes melegét.
9. Ahogy az álom jő, isten tudja, honnan, s rátapad a szemhéjakra, ahogy a mámor kezdődik, úgy jő a szerelem, váratlanul, nesztelenül; se nem lép, se nem röpül, csak valahogy ott van. Mikszáth Kálmán
10. Mint szelíd tavaszi Eső a rónára, Ugy hulldogál csókod Ajkamra, orcámra, Mindenik cseppjéből Egy-egy virág terem... Csókzáporos tavasz!... Virágos szerelem!... Petőfi Sándor