Amikor Jézus meghalt, a Szentek Szentjének kárpitja végighasadt. Hatalmas szimbólum és üzenet: az emberi fejlődés olyan szintre jutott, hogy már nincs szükség közvetítőre Isten és ember között.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami meghalt, az halott, és kész. Nincsen már utána semmi, Jóisten sincsen. Mert ha volna Jóisten, akkor nem lenne olyan pokolian messze a mennyország! Robert Seethaler
2. Ott nyugszik hát végre. A halálos ágyán megtért, jámbor korhely. Két végén égettem a gyertyát, igaz? Adj bort, felhajtom, a palackot meg nekivágom a nagyvilágnak. Mutasd Jézus halálát, felmászom a keresztre s kilopom szögeit saját tenyeremnek. Elmegyek most, kicsoszogva a világból.
3. Isten útjai kifürkészhetetlenek az élők számára, a halál után viszont azt a kevés szabályt is felrúgja. Semminek sincs értelme. J. D. Barker
4. Most, itt, az idők végén, a civilizáció végén, amikor már a kétezer éves vallás felbomlásának a jelei mutatkoznak, vajon van-e jelentősége annak, hogy te Istennek hívod az Istent, és úgy sajátítod el Krisztusnak a szívbe írt parancsolatát és Krisztusnak az egzisztenciális minőségét magadon, vagy egyszerûen elnevezed univerzumnak? De ettől nem lesz benned kevesebb együttérzés, nem valósul meg benned kevesebb a krisztusi egzisztenciából, pusztán, hogy egy másik nevet adtál annak, ami hatalmasabb, mint te, és ami tulajdonképpen kifürkészhetetlen. Bármilyen nyelvi jelet hozzárendelünk, azzal tulajdonképpen csak lerontjuk és meghamisítjuk. Puzsér Róbert
5. Krisztus nem a jókért és szépekért halt meg. Az túl könnyû lenne. Az igazán nehéz a nyomorultakért és a romlottakért meghalni.
6. Ha nincs Isten, akkor végképp nincs mibe kapaszkodni itt. Akkor ez végképp csak egy cső. Õ pedig... megbocsát. Azt mondja: tûrj. Most tûrni kell, de van miért. Igen, az emberek szenvednek, az emberek meghalnak. De ez nem ennyire egyszerû. Ez próbatétel. Teljesíteni kell. Nem bemocskolódsz közben, hanem megtisztulsz. Dmitry Glukhovsky
7. Megácsoltam a keresztet, ott fönt a tó fölött, és odaszúrtam a sír fejéhez. Hogy nyoma legyen az Istennek ott is, ha már arra járt. Nyoma legyen. Láthassa mindenki: ott járt, és ezt meg ezt csinálta. Az Isten. Ez a roppant nagy fekete medve, aki úgy kószál a világ fölött, hogy nem lehet tudni, mikor, hol... de egyszerre csak átlép az emberen, és a világ sötét lesz, vak és siket. Csúnya és dögszagú. Mindenütt, amerre a nyoma elkanyarog. Hát én keresztet ácsoltam a nyomára, nyírfa keresztet, fehéret, szépet, egyeneset, ott, ahol engem eltaposott. Nyomorékká, mint medve a hangyát. Wass Albert
8. Az új keresztek és szentképecskék nem sokat érnek önmagukban, hiszen az emberek elvesztették a hit szellemét. A templom leple alatt annyi kétszínûség és hatalomvágy rejtőzik. Már csakis pénzért és dicsőségért imádkoznak. Ulrike Schweikert
9. Ó, ahogy minden egyes közép megdőlt És a gondolkodó is csak Istenre gondolt, Úgy a pásztor és a bárány útja elvált egymástól, Mikor a kehely megtisztult a vértől És minden kifolyt az egyetlen sebből, Nem törődnek többé a kenyérrel, amit mindannyian ettek - Ó, távoli, nyomasztó, beteljesült óra, Ami egykor az elveszített Ént is magához vonta. Gottfried Benn
10. Pál apostol ezt mondja: "Nincs többé férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok Jézus Krisztusban." Az új emberség, amely felé haladunk, nem nemnélküli, nem is egynemû, és nincs is túlságosan nemhez kötve, mindezt kizárja a szeretet. Krisztusban egészek, egyek, egyesítettek és szentek vagyunk. Ez a beteljesült mûve Istennek, aki mindent mindennel megbékít, minket pedig arra hív, hogy vegyünk részt ebben a megbékülésben. Richard Rohr