Ugrás a tartalomra
Amikor letörsz egy gallyat a fûzfáról, és leszúrod a földbe, azonnal gyökeret ereszt, és új fa lesz belőle. Azáltal lesz új fává, hogy saját maga is gyökeret eresztett. Amikor egy szilvafa sarjakat indít a gyökeréről, és kinőnek körülötte a sarjak, mindegyikből egyenként új fa lesz. A saját törzseik meg a saját ágaik teszik új fákká őket, nem pedig a gyökerük, ami egyébként mindannyiukban közös. Egyetlen élőlényről se tudni, hogy mitől lesz saját magává, hogy mitől tekintjük annak, mégis biztosan tudjuk róla, hogy nem azonos azzal, amiből származik.
Kapcsolódó idézetek
-
Sejtelmed sincs róla, mi az öröm, ha azt hiszed, hogy a fa azért a fáért él, amilyen éppen, a saját kérgén belül. A fa szárnyas magvak forrása, nemzedékről nemzedékre alakul és szépül. Halad, de nem ahogyan te, hanem ahogyan a tûzvész terjed a szelek szeszélye szerint.
Antoine de Saint-Exupéry
-
Ha egy faágra egyre nagyobb súlyt teszünk, előbb-utóbb letörik. Ezt meg lehet akadályozni úgy, hogy nem pakolok rá több súlyt vagy leveszem. De ha már lenn van a földön, hiába veszem le róla a súlyt vagy teszem alá, nem fog visszanőni.
Karsai Dániel
-
Azt hiszed, olyan sokban különbözöl tőlem, vagy akár ettől a fától? Ha erősen figyelsz, akkor te is hallhatod, hogy minden élőlény együtt lélegzik, érzed, ahogy minden növekszik. Mindannyian együtt élünk, még ha sokan nem is úgy viselkednek. Ugyanaz a gyökerünk - mind ugyanannak a fának az ágai vagyunk.
-
Olyanok vagyunk, akár a földbe ültetett mag. Növünk-nődögélünk... Előbb csak törzs vagyunk. (...) Aztán a fa, amely az életünk, elkezd ágakat hajtani. A törzsből más-más magasságban kihajtanak az ágak, majd azokból is szerteágaznak ellentétes irányban növő ágak. Azok az ágak további ágakban folytatódnak, amelyek vékony ágakká válnak. A vékony ágak pedig, ha belegondolunk, egyazon növényből indultak ki. Az élet is ilyen, kicsit nagyobb léptékben. Minden egyes nap minden egyes másodpercében. A mi perspektívánkból - azaz mindenki perspektívájából nézve - kontinuumnak érződik. Az ágak csupán egyetlen utat jártak be. Ám vannak más ágak. Vannak más mai napok. A többi életünk más lehetett volna, ha az életünk korábbi szakaszaiban más döntéseket hozunk. Ez az élet fája. (...) Az embert megőrjítheti, ha belegondol, milyen életei lehettek volna.
Matt Haig
-
Ha a mag folyamatosan kímélni próbálja magát, nem sarjad belőle új élet. A mag rettenetes küzdelem során veszíti el azt, amit az identitásának hisz - elveszíti a biztonságát, az épségét, és sebezhetővé válik -, hogy aztán később sokágú, levelektől terebélyes fa legyen belőle, és bőséges gyümölcsöt és virágot hozzon. E nélkül a sebezhetőség nélkül, e nélkül az önkéntes átváltozásra való nyitottság nélkül azonban nem fog kihajtani.
Sadhguru
-
Amikor az élő lények más élő lényeket csinálnak, az információ, amit továbbadnak, megváltozik, így az új lények kicsit mások lesznek, mint a régiek. Hosszú idő során ezek a kis változások az egy fajtából nagyon különböző fajtákat hoznak létre.
Randall Munroe
-
Ami elvénült, mindig teret enged az újnak,
Mert szakadatlanul így szülik egymást újra a dolgok,
S nem jut senki a poklok mélységes fenekére.
Kell az anyag, hogy mindíg új lépjen ki belőle,
Mely azután, ha leélte korát, szintén megy utánuk.
És így hullanak el sorjában, mint te kidőltél.
Igy jő egyik lényből folyton létre a másik,
Mert zálogként kaptuk az életet és nem örökre.
Titus Lucretius Carus
-
A haza gyökér, melyből életünk fája kisarjadt, az a pont a Föld kerekségén, ahol törzsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza legmélyebb gyökérszálain át. Lombba borultan, terebélyes növésben széttárhatjuk messzenyúló ágainkat, - más, idegen törzsből fakadt lombok testvéri szövevényeibe kulcsolódva, a rög fölé emelkedett büszke koronával - ám csak azért, mert ott gyökerezünk abban a rögben, amelyből kinőttünk. Ha elvágják gyökereinket, korhadó hulladék, tûzrevetendő holt anyag lesz belőlünk; matériánkból szerencsés körülmények talán pompás remekmûveket faragnak, de eleven, viruló, gyümölcsöző valóságunknak vége.
Baktay Ervin
-
Akkor nevezünk valamit élőlénynek, ha eszik, lélegzik, szaporodik és növekszik. A kutyák élnek, a kövek nem. A fák élnek, a mûanyag nem. Ha csak ezt a definíciót nézzük, a tûz nagyon is él. A fától a húsig mindent megeszik, és a hamut üríti maga után, levegőt lélegzik, mint az emberek. Oxigént szív be, kormot fúj ki. A tûz növekszik, és terjeszkedik, új tüzeket alkot. Olajat iszik, hamut ürít, küzd a területéért, szeret és gyûlöl. Néha, ahogy figyelem, hogy vánszorognak át az emberek a mindennapokon, úgy érzem, a tûz sokkal inkább él, mint mi - fényesebb forróbb, és biztosabb magában. Tudja, hova tart. A tûz nem nyugszik, a tûz nem fogad el semmit, a tûz nem csak úgy "elvan". A tûz cselekszik. A tûz él.
Dan Wells
-
Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni, hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát, de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged. Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag, nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból, hanem egy ismeretlen Isten - ott zöldell, ott virágzik a kertedben, oly közel van hozzád, s téged hívogat, újra és újra téged szólít.
Osho