Annyira egyszerû telefonon tartani a kapcsolatot a családdal annyira könnyû a számlát inszomniával és nyugtatókkal kiegyenlíteni és mint a részegség, olyan hallgatni ahogy a másik vére a fejhallgatón dobol főleg, hogy közben az enyém sörétté csomósodik és kilő.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést. Rácz Zsuzsa
2. Olyan könnyû elbukni. Olyan rettenetesen gyorsan kiszaladnak azok a szavak, amelyek beleragadnak az agyba, mint a rágógumi a papucs talpára a tûző napon. Olyan könnyû ostobán viselkedni. Belátni viszont nehéz. Bocsánatot kérni sem könnyû. Könyörögni pedig rettenetesen nehéz. Steiner Kristóf
3. Könnyû lemondani egy életről, könnyebb, mint ahogy a legtöbb ember képzelné. Elég összetörni és újrakezdeni. Többször megtettem már. Nem vettem fel a telefont, ha hívtak, nemet mondtam mindenre és mindenkinek. Hamarabb megfeledkeznek rólunk az emberek, mint azt hinnénk. Hiszen annyi más emberrel lehet törődni. Mattias Edvardsson
4. Mennyivel egyszerûbb volna bizonyos dolgokat kisebb vagy nagyobb ütésekkel elintézni, ahelyett, hogy mindent átteszünk az idegek bonyolult hálózatára, amelyen átszûrve az egyszerû és becsületes ütés a tekintet gyûlölködő villanásában vagy a hang visszafojtott formájában jelentkezik, isten tudja, a lélek milyen zugaiban raktározva el az indulat mérgező hatású kezdősebességét. Zilahy Lajos
5. Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt. Eötvös Károly
6. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatûnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. József Attila
7. A fájdalom leegyszerûsíti a gondolkodást, és a beszédet is olyan világossá teszi, mint nyáron az ég alja.
8. Az emberiség saját történeteit ismétli szüntelen, egyenletes mormolással. Ugyanazok a történetek szállnak anyáról leányra, apáról fiúra, ugyanazokat a történeteket meséljük a vonaton szemben ülő rokonszenves idegennek, a szomszédnak, az időről időre megszólított halottnak, ugyanazok a történetek keringenek a világ telefonvonalaiban sisteregve, egyenletes szüntelen zümmögéssé olvadva. Tóth Krisztina
9. Dönteni könnyû. A következményekkel való együttélés a nehéz.
10. Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki. Tisza Kata