Az asszonyi nemben is miért kellene csak Kleopátrák és Aspasiák emlékezetét fenntartani? - Azok a szeretetreméltók, akik elfelejtetnek, mert nem ültek királyi székben, vagy - nem szerettettek olyanoktul, akik trónusban ültek... mert jó szíveket nem bizonyíthatták meg királyi ajándékokkal... és nagy elméjeket nem trombitálták a világ előtt, de híven tûrtek, híven szerettek, férjeket és háznépeket boldoggá tették, szüleik örömei voltak, jó anyák, jó feleségek, jó leányok: miért nem érdemlenének ezek emlékezetoszlopot?

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszem, hogy mindenki, akinek életében rendkívüli események nem fordultak elő, tévesen ítéli meg az ilyen élményeken átment emberek lelki állapotát. Bizonyára úgy gondolja, hogy a megpróbált lelkek állandóan telítve maradnak felejthetetlen emlékeikkel s többé nem is tudnak közönséges emberek módjára örülni és munkálkodni. Ez a gondolkozás az oka annak, hogy a történelem nagy alakjait is csak ünnepi pózban tudják elképzelni az emberek s rendszerint fölháborodnak és "ideálrombolásról" jajgatnak, ha hőseiket mindennapi életükben próbálja meg valaki ábrázolni, vagy jellemezni. Valószínûleg azt hiszik, hogy a királyok koronával a fejükön aludtak s ebéd közben is fejedelmi jogar volt a kezükben. Makkai Sándor
2. Az asszony a ház lelke, a család szíve volt. (...) Hivatása nem csupán abban áll, hogy szeresse otthonát, a házimunkát (mert nem esik le az aranygyûrû az ujjáról, ha jól főz, állatokat tart és kertészkedik), hanem attól is, hogy a serdülő ifjúságból jó katonákat, jó magyar asszonyokat neveljen a köznek. (...) S nem közönséges szív dobogott az olyan nő keblében, aki kettős feladatában egyformán megállta a helyét. Jankovich Ferenc
3. Gyülölsz? Megvetsz? Elmész, hogy elsirasd az ideálodat? Megsirathatsz, de el nem temethetsz, - mert örökké élni fogok a szivedben. Mert te azok közé az asszonyok közé tartozol, akik ha valakit megszeretnek: szeretik azt minden poklon keresztül. Akiknek lelkében egyetlen szenvedély gyullad föl s azt ki nem irthatja onnan még a szerelmük tárgya maga sem. Szeretik azt dicsőségében, szeretik azt rongyaiban; sőt szeretnék még gyalázatában is. Szeretik, ha hős; szeretik, ha koldus; szeretik, ha beteg; szeretik, ha bünös. Sas Ede
4. Mondd csak, miért nem tanítják a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről... Márai Sándor
5. Egy férfi, aki a halálsoron ül, csak a leveleivel tud meghódítani és megtartani egy nőt. Tulajdonképpen mindegyiknek el kellene töltenie egy kis időt a halálsoron. Sokkal rendesebbek lesznek tőle a nőkkel. (...) De azok a férfiak, akik nem a halálsoron ülnek, szintén meghalnak egyszer. Linda Polman
6. Azok az emberek, akik valakit igazán szerettek, nem kötik formalitáshoz gyászukat. Megemlékeznek róla magános óráikban, lelkükben ápolják emlékét, s gyászolják őket szívük rejtekén. Ez az igazi, nemes gyász, mely nem jól szabott ruhákban és kacér krepp­ kalapokban nyilvánul.
7. A férfiak hajlamosak megfeledkezni a nőkről, vagy nem központba helyezni őket, ami nagy hiba, ezért jó, hogy van egy nap, ami emlékeztet érdemeikre. Megérdemlik. A férfi életében a nő a legfontosabb. Besenyei Péter
8. Ebben a világban csak a férfiak élhetnek jól. Minden az övék, egy nőnek nincs semmije. Kivéve, ha az ember Viktória királynőnek születik. Csak akkor érdemes egy nőnek élni, ha korona van a fején (...). A világot ugyanis a férfiak irányítják. Kegyetlen, buta férfiak, akik soha nem gondolkodnak el azon, vajon hogy érzi magát egy tízéves lány (...) vagy mit szeretne igazán. Meg sem fordul a fejükben, nem pazarolják rá a drága idejüket. Matt Haig
9. Tiszteljétek a közkatonákat, Nagyobbak ők, mint a hadvezérek. (...) S mit tudják ők, mi az a dicsőség? S ha tudnák is, mi hasznuk van benne? Nincsen lap a történet könyvében, Ahol nevök följegyezve lenne. Ki is győzné mind fölírni, akik Tömegestül el-elvérezének? - Tiszteljétek a közkatonákat, Nagyobbak ők, mint a hadvezérek. Petőfi Sándor
10. Azok a szegény emberek, akiknek az életéből hiányzik a szerelem, s akik ifjúságuk legszebb óráit lélekölő munkában töltik el, ők tudják csak a titkát annak a gyors pusztításnak, amelyet letarolt, félreismert lelkükben véghezvisz egy nagy szenvedély. Annyira biztosak a választásuk helyességében, oly hirtelenséggel pazarolják lelkük minden erejét a nőre, akibe belészerettek, hogy a közelében gyönyörûséges izgalmakat élnek át, gyakran anélkül, hogy hasonlót ébresztenének benne. Ez hízeleg a legjobban az asszonyok önzésének, ha képesek felismerni a szenvedélynek ezt a látszólagos mozdulatlanságát és a lappangó indulatot, mely oly mélyről jön, hogy időbe telik, amíg fölszínre tud jutni. Ezek a szerencsétlen flótások remeték Párizs szívében, átélik a remeteélet minden gyönyörét és megesik, hogy nem bírnak ellentállani a kísértéseinek; de még gyakrabban csalódásnak, elárultatásnak, félreismertetésnek esnek áldozatul és ritkán jutnak hozzá, hogy leszakíthassák a gyümölcsét ennek a szerelemnek, mely számukra mindenkor égből hullott virágot jelent. Honoré de Balzac