Az asszonyra nézett, aki csak gubbasztott, mint a meglőtt, haldokló madár - madár, melynek vergődő szívéből elszáll az élet, megtört tekintete a te arcodra mered, aki testébe küldted a golyót, s bágyadt, szelíd, elhomályosodó pillantása búcsút vesz mindattól, ami szép a földön, a naptól, a levegőtől és a párjától.

Kapcsolódó idézetek

1. Van, aki a haldokló madárra nézve csak az értelmetlen szenvedést látja. De az utolsó szó a halálé. Kineveti őt. Más ránéz ugyanarra a madárra, és megérzi az üdvösséget. Átjárja őt a fény.
2. Olyan érzés volt, mintha egy halott madarat tartana a kezei közt. Egy madarat, amely az előbb még élt, és a kezét csipkedte - most pedig hidegen és élettelenül fekszik kezében. Maria Gripe
3. Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt. Reviczky Gyula
4. Úgy mentél el, mint a madár, elköszönni már nem tudtál. Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és a fájdalom.
5. Elment egy asszony. Tegnap még szerette, Múzsája volt, és hite volt neki, Ma tudja már: a nő nem szereti. Elment egy asszony. És a férfi lelke A távozó után könnyezve száll, S úgy érzi: nem lesz többé verse már. Juhász Gyula
6. Semmi kedve nem volt arról beszélgetni, mit jelentett a tegnapi esemény. (...) Olyan volt, mint egy leeresztett labda. A szívem megszakadt a látványától, a nemrég még röpdöső madár most összetörten, szárnyaszegetten hevert a földön. Párszor megpróbáltam beszélni vele a dologról, de mintha csak rontottam volna a helyzeten. Nem sírt, nem könnyezett, és pontosan ez a csend volt, ami mindennél hangosabban üvöltötte el azt, amit szavakkal nem tudott volna kifejezni. Cecelia Ahern
7. Az az asszony, amelyik elvált az urától, olyan, mint a virágzó faág, amelyik letörött a fáról, leesett a földre. Nem érdemes fölvenni többé. Gárdonyi Géza
8. A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkût láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön. Friedrich Nietzsche
9. A halál a Hideg Asszony. (...) Jön, amikor kedve tartja, viszi, ami kell neki. Arca nincs és hangja sincs. Csak jön és visz és megy a Hideg Asszony. Ez minden. Mentében kap el és visz el, aztán bedug valami lyukba. És az utolsó égboltszeletben, amit látsz, mielőtt végleg elföldelnek, még egyszer megjelenik, és rád lehel. És minden, ami eztán marad neked, a sötétség. Meg a hideg. Robert Seethaler
10. Könyek gördûltek szép szemedből, Reszketve nyúlt felém kezed, És elválánk némán zokogva, És szívünk mélyen vérezett. Bajza József