Az átkok tiszta elektromos áramként rázzák a testet, átjárják az utolsó hajszálig, ahelyett, hogy arra sújtanának, akiknek szánták őket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az átoknak ilyen a természete: soha nem ad semmit, viszont mindent elvesz.
2. Nem vagyok más, mint egy járó árnyék isteni ösztönnel, bármiféle saját akarat nélkül. Egy egész sereg démon sürög körülöttem, hogy elkapjon, ami az egyetlen bizonyíték arra, hogy életben vagyok. Lángh Júlia
3. Ártani csak tiszta lelkek, nemes jellemek tudnak. Hevesi András
4. Nem a nap, nem az energia végtelen szétsugárzása és nem az üstökösök, nem a sötét kóborcsillagok pusztítják el az emberiséget a földön: ezek túlságosan nagyok az ilyen apró munkához. Maguk az emberek kínozzák és gyötrik agyon egymást, és a jobbak elesnek a harcban, a rosszabbak pedig állattá lesznek. Andrej Platonov
5. A bántó tettek olyanok, mint a gyökerek, amik csak terjednek, szerteágaznak és kúsznak mindenfelé a felszín alatt, behálózzák a megsértett ember egész életét. Cecelia Ahern
6. A sors hajszolja embereit látszólag vakon, mégis kegyetlen törvényszerûséggel. Fekete István
7. A fájdalom rosszabb, mint a láz: megújuló rohamai az egész világmindenséget egyetlen pontba rántják, nincsen semmi, csak az az éles, émelyítő, tûrhetetlen sajgás. Rakovszky Zsuzsa
8. Az emberi szörnyetegek élete sivár. Egyetlen, megszállott vágy hajtja őket, minden más csak annyira fontos, amennyire hozzájárul a vágy kielégítéséhez. Az emberi érzések oly lassan mosódnak ki lelkük szövetéből, hogy szinte már csak akkor vesszük észre hiányukat, amikor teljesen eltûntek. A lélek nem hal el, amíg él a test. Rohamok kísérik a lélek haláltusáját: érzelgősség, szánalom, túlzott erkölcsi érzékenység, felesleges és esztelen hősiesség.
9. A sorscsapások éket vernek az emberek közé. (...) Részben éppen ez a rendeltetésük. Isten küldi őket ránk, így kényszerítve bennünket, hogy Õhozzá folyamodjunk, hogy belássuk: Õ a mi igaz menedékünk, hogy csapodár és szeszélyes embertársaink megbízhatatlanságától elvezessen bennünket Krisztus menedékébe. Adam Foulds
10. Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek. Immanuel Kant