Az ember hajlamos másokat sémákba gyömöszölni, viselkedésüket címkézni. Ez általában gazdaságos: nem érünk rá órákig azon töprengeni, mi állhat a partner viselkedésének hátterében, mikor azonnali választ kell adnunk. Ezek a sémák mentesítenek a felesleges megterheléstől, és értékes tapasztalatokat tárolnak, jól tudjuk használni őket. A sémák azért sémák, mert nem tartalmaznak minden információt, csak a számunkra fontosakat. Ezért aztán néha félrevisznek.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor egyéniségünket építgetjük, ehhez a körülöttünk levő világból innen-onnan, mindenhonnan szedegetünk fel elemeket, ötleteket, eszméket, kifejezéseket, szokásokat és termékeket. A készen kapható sémák apró, de jelentőségteljes lépésekkel formálják identitásunkat. Malcolm Gladwell
2. Ahogy múlik az idő, talán a korunknál és az elraktározott tapasztalatainknál fogva sajnáljuk az időt a részletekre. Ismerjük, egyszer már találkoztunk vele, minek elmélyedni benne még egyszer? Egyre inkább sablonok alakulnak ki, sémák, amiket ráhúzunk tárgyakra, emberekre, érzelmekre, mindenre. És ebben a pillanatban elvész a harmónia. Nem lesz fontos az elmélyülés, az árnyalás, a részlet. Szép lassan elveszünk az általánosításban. J. J. Stalter
3. Manapság sokat foglalkozunk definiálással, címkéket rakunk mindenre, harcolunk, ki mit gondol jól, közben sokszor a lényeg elveszik, azt érzem. A fontos kérdéseket nem tesszük fel. Például hogy figyelünk-e egymásra, valóban támogatjuk-e a másikat, tiszteljük-e a szüleinket, akkor is tudunk-e adni a másiknak, ha épp fáradtak vagyunk vagy nem feltétlen értünk egyet vele.
4. Az emberi gondolkodás alapvetően nagy sémákra, sztereotípiákra épül, viszonylag ritkán fordítjuk arra az energiánkat, hogy alaposan végiggondoljunk állításokat. Másrészt pedig gyakorlatilag minden ember motivált arra, hogy indulatait előítéletek formájában vezesse le bizonyos csoportokon. Ez egy olyan általános motiváció, amely nagyon erősen hat, és csak óriási önfegyelemmel tudunk ideig-óráig megszabadulni tőle.
5. Az emberek sokféle okból lehetnek szemetek. Néha egyszerûen azért, mert ilyen a természetük. De az is előfordul, hogy másokon verik le, ahogyan velük bántak. Így is nevelhették őket, és bár nincsenek ennek tudatában, felnőve ezt adják tovább a világnak. Megint mások félelmükben szívóznak, vagy hogy megelőzzék mások szívózását. Azaz önvédelemből teszik.
6. Az ember könnyen elhiszi magáról, hogy jó emberismerő. Elég néhány pillantás ahhoz, hogy ennek alapján szimpatikusnak ítéljünk valakit. Valakit, akit nem is ismerünk, csak az arcát látjuk, azt, amelyiken jó oldaláról akar mutatkozni. De amikor belső érzékelésünk mûszerei pontatlanok, alaposan melléfogunk, kígyót melengetünk keblünkön, ahogy a régiek mondják, kiszolgáltatjuk magunk. Olyan ez, mint a balekok vak szerelme, nyitottá tesz, hiszékennyé és sebezhetővé. Tar Károly
7. Az emberek különböző információk birtokában vannak, de azt hiszik, hogy egyet nem értésük a másik hibás ítéletének, rossz modorának vagy értékeinek köszönhető. Valójában a legtöbb ember osztaná a nézeteidet, ha ugyanazon információk állnának rendelkezésére. Azzal, hogy mások véleményét bírálod, csak vesztegeted az időt. Az egyetlen hasznos, amit tehettek, ha megvizsgáljátok egymás előfeltételeit, és információt cseréltek egymással. Scott Adams
8. Amikor tisztelettel és méltósággal fordulunk mások felé, mindenáron igyekezzünk elkerülni a címkézést, mert ez csak felerősíti az előítéleteket - beskatulyáz minket, és olyan kategóriákba kényszerít, amelyekből nehéz, sőt talán lehetetlen kikeveredni. Az ember mindig több annál, mint ahogyan a társadalom "vélekedik" róla. Mungi Ngomane
9. Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre. Jane Austen
10. Érdemes a világot, a világ történéseit, dolgait két nagy csoportra osztani (...): az egyik az, amire van befolyásunk, azzal foglalkozom, a másik meg, amire nincs befolyásom, azzal meg nem foglalkozom. Végtelenül szimpla ez a séma, de beválik.