Ugrás a tartalomra
Kérdezz meg bármely kócos iskolásfiút, hogy hány érzékünk van, és valószínûleg azt mondja majd, hogy öt. Öt? Hülyéskedsz velem? Mi van az egyensúlyérzékemmel, a jogosultság, tiszta játék érzékkel? A gond az, hogy az öt a legtöbb, amit a kis agyunk kezelni tud. De néha olyan sok érzék kavarog bennünk, olyan sokféleképpen érzünk egy dolog miatt, hogy eldurran az agyunk. És ez hová vezet? Érzéketlen erőszakhoz. Igen, érzéketlen erőszakhoz... minden színben és formában.
Kapcsolódó idézetek
-
Az észérvek szemszögéből nézve megérzéseink aggasztóan zavarosnak tûnhetnek: a tényekkel alátámasztott igazságok minden helyzetben megállják a helyüket, öt érzékünk viszont változékony és sokszor ellentétes utasításokat ad, nem beszélve a hatodikról.
-
Az emberek minden kapcsolata a világgal az öt érzéken keresztül történik. (...) Nem számít, hogy a szex erejében a bölcsességet vagy a gyönyört keresed: az élmény így is, úgy is mindig teljes lesz. Mert ez az egyetlen olyan emberi tevékenység, amely egyszerre érinti - vagy legalábbis kellene, hogy érintse - mind az öt érzéket.
Paulo Coelho
-
Van hat-nyolc alapérzet, mint például az öröm, a félelem vagy az undor, amelyet születésünktől kezdve érzünk, kinyilvánítunk. Ösztönös reakció. Amint kiváltja belőlünk valaki vagy valami, az adott érzésnek megfelelően reagálunk. Mimikával, hanggal, testbeszéddel. A külvilág pedig félreértés nélkül megérti. Dekódolja. A szeretet azonban nem ilyen. Nem hozzuk magunkkal, nem gyakoroljuk magától értetődően. A szeretetet megtanuljuk.
Légrádi Gergely
-
Kétféle erőszak van: aktív és passzív. Az aktív erőszak ablakokat, koponyákat tör be. A passzív erőszak azoknak az embereknek az erőszakossága, akik semmi másnak nem adják meg magukat, csak az aktív erőszaknak. A kétféle erőszak nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz: a passzív erőszak erőszakot szül; nem hagy más választási lehetőséget.
Szent-Györgyi Albert
-
Az erőszak máig az emberiség elmebetegségének egyik megnyilvánulási formája. Hiszen kulturális lehetőségeink, melyek részben megvalósíthatók lennének, módot adhatnának rá, hogy konfliktusainkat erőszakmentesen, együttélésünket pedig konfliktusmentesen intézzük - értelmünk segítségével.
Werner Pieper
-
Az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy saját tapasztalataink építészei lehetünk.
-
Az erőszakot a legkönnyebb és a legnehezebb megérteni a világon. Néhányan készek vagyunk rá, hogy hatalomvágyból használjuk, mások csak önvédelemből, megint mások egyfolytában, és vannak, akik soha. De van olyan is, aki más, mint a többiek, aki ok nélkül verekedik. Bennük több lehet az állati, mint bennünk, vagy talán több az emberi, de aki belenézett egyre sötétedő szemükbe, pontosan tudja, melyik fajtába sorolhatók. Nem tudni, vajon hiányzik-e belőlük valami, ami másokban megvan, vagy épp ellenkezőleg. Hogy kialszik-e bennük valami, mikor ökölbe szorítják a kezüket, vagy éppen meggyullad.
Fredrik Backman
-
Néha azt mondjuk, ösztönösen érzünk valamit, és annak megfelelően is cselekszünk, mintha az ösztönünk valami vénséges tibeti bölcs lenne. Az ösztöneink néha jót súgnak, ám sokkal többször tévednek. Ha az ösztönök tévedhetetlenek lennének, sokkal többen kaszálnának nagyot Las Vegasban. Százmilliárd agysejtünk van, talán jobban tesszük, ha az agyunknak hiszünk.
Ruby Wax
-
Az erőszakot sokszor éppen a túlzott erkölcsi érzék és igazságérzet okozza, már ahogy az elkövető elképzeli ezeket.
Steven Pinker
-
Gyermekkorában érezte ezt, hogy milyen buta és milyen tökéletlen az ember öt érzékszerve. Milyen keveset tud felfogni vele a világból, és milyen keveset tud közölni a többi emberrel. Milyen kevés szeretetet, megbánást, fájdalmat, gyengédséget.
Fehér Klára