Ugrás a tartalomra
Az empátia - amikor nemcsak érted, de érzed is, mit él át a másik - szép dolog, ám egyben megbízhatatlan és rövidlátó hozzáállás is.
Kapcsolódó idézetek
-
Mint látni fogjuk, az "empátia" mint azonosulás valaki más nézőpontjával nem ugyanaz, mint az "empátia" mint együttérzés valaki mással, de az első természetes úton vezethet el a másodikhoz.
Steven Pinker
-
Az empátia a másik ember megismerésének nem az egyetlen, hanem csupán az egyik, sajátos módja.
-
Az empátia különös és hatalmas dolog. Nincs kész forgatókönyv rá. Nincs helyes és helytelen módszer. Egyszerûen figyelni kell, kitölteni a teret, visszafogni az ítélkezést, érzelmileg kapcsolódni a másikhoz, és átadni a csodálatos gyógyító erejû üzenetet: nem vagy egyedül.
Brené Brown
-
Az empátia akkor jön el, ha elismerjük az érzést, de nem tekintjük rossznak vagy hibásnak, és nem akarjuk megjavítani vagy megoldani.
Francie Healey
-
A legjobb dolog, amivel másokon segíthetünk, az, hogy felhagyunk az empátiával. Az empátiában ugyanis mindig megvetés lakozik. Az a nézet, hogy neked rosszabb az életed az enyémnél, hogy tehetetlen vagy, védtelen, áldozat.
Jens Liljestrand
-
Az empátia nem azonos a szimpátiával: részvét, együttérzés helyett inkább beleérző képességet takar.
Alan Siegel
-
Az empátia nem mindig jó. A felelőtlen együttérzés labilissá teszi a világot. Minden konfliktusban egyszerre több fél is igényt tart empátiára, ami érzelmileg bevonja a kívülállókat is, ez pedig tovább mélyíti a szóban forgó konfliktust.
Ken Liu
-
A legtöbb emberi képességhez hasonlóan az empátia is elsősorban és mindenekelőtt azt szolgálja, aki empatikusan érez, és nem azt, akinek a helyébe beleérzi magát az illető.
-
Empatikusnak lenni azt jelenti, hogy látjuk, értjük és kapcsolódunk a másik személy érzéseihez, de mindezt a saját érzéseinken keresztül érjük el. Nem érzünk együtt tehát, a szónak abban az értelmében, hogy nem veszünk el a másik ember érzéseiben, nem vesszük át, nem pakoljuk magunkra őket.
Györffy Kinga
-
A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válók a segítésre.