Az én apám meg a többi paraszt otthon a falunkban, azok az anyatejjel szívták magukba, hogy gyarapodni kell foggal-körömmel. Azoknak az egyszerû eszû embereknek a vérükben volt a törvény, hogy a föld a földdel házasodik, vagyon a vagyonnal, módosabb a szegényebbel soha, ezt a luxust senki sem engedheti meg magának, még álmában se.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt igenis állítom, hogy a paraszti társadalom jellege nem a törvényeken múlik. A paraszti társadalom jellege a parasztokon múlik. Az emberek évszázadokon át fenntartották egymás mellett különálló és nagyjából egyenlő birtokaikat anélkül, hogy sokuk elveszítette, és bármelyikük tömegesen felvásárolta volna őket. Holott igen gyakran nem volt törvény a felvásárlásra. A parasztok nem tudtak venni, mert nem adtak el. Az emberek ilyen helyzetbe kerülve úgy viselkednek, mint amikor hazaérkeznek. Gilbert Keith Chesterton
2. A szüleim belém nevelték, hogy az anyagiak a legfontosabbak az életben. Elegánsan berendezett, nagy házat akartam, amelyet valaki más takarít helyettem, és modern konyhát, ahol valaki más főz rám. Mint mondtam, sekélyes voltam. Fiatal és roppant sekélyes. És nem láttam semmi akadályát, hogy mindezt elérjem. De azért vágyódtam értelmesebb dolgokra is. Stephenie Meyer
3. Tévedés lenne azt hinni, hogy ősapáink megvetették a kényelmet. Igaz, hogy a földi létről mindig úgy beszéltek, mintha az csak megpróbáltatások és küzdelmek sorozata volna, és készséggel föláldozták vagyonukat, sőt életüket is a kötelességért, de amellett igyekeztek megszerezni a kényelmet, sőt a fényûzést is, ha módjukban állott. Nathaniel Hawthorne
4. Még elvehetik vagyonod, Vagy katonának gyermeked, Emberi kéz gyüjtötte azt, Ez meg anyától született. De felforr vérem, mikoron Azt bántják, mi az istené, És gátot mernek vetni a Gondolatok, eszmék elé. Tóth Kálmán
5. Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyû embereket talált, hogy ezt elhiggyék, volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bûntől, háborútól és gyilkosságtól, mennyi nyomorúságtól mentette volna meg az emberi nemet, aki ekkor kihúzza a karókat, betemeti az árkot, s azt kiáltja felebarátainak: őrizkedjetek attól, hogy erre a csalóra hallgassatok! Elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a föld gyümölcse mindenkié, a föld viszont senkié. Jean-Jacques Rousseau
6. Ne takaróddzunk (...) a szegénységgel, ha mulasztásainkat vagy fogyatékosságainkat akarjuk menteni. A tanulás jogát senki sem veheti el a legszegényebbtől sem. Éltek is vele, szerencsénkre, mindenkor. Nem csak a zenében: a tudás, mûvészet minden ágában a legnagyobb lángelmék mondhatták el magukról: "szüleim szegények voltak". Kodály Zoltán
7. Nem könnyû demokratikusan gondolkodni és érezni ott, ahol az egész társadalom tekintélyelvû, mindig is az volt, ahol csak az apának, a nagyapának, a falufőnöknek, a törzsfőnöknek, a helyi királynak lehet szava. Lángh Júlia
8. A nagy szerelemben és bajban nincs jobb dolog, mint hogyha apánk otromba, kapzsi, nehézkezû, ki nem törődik gyermekével, nem szeret. Lecsíphetsz dús jövedelméből, hamis nevet írhatsz, - s ha ifjú rabszolgáját megnyered, vak rémületben tarthatod; ha meg fukar, vagyonából tékozolni, ó, be jólesik!
9. Szegény jó apám, ha megélhette volna ezt a napot, azért büszke lett volna rám... pedig ő azt mondta: "Ki fogom nőni ezt az őrületet!"... aztán eltelt egy csomó idő és számomra az a tanulság ebből az egészből, ha létezik egyáltalán tanulság ebben a furcsa életben: hogyha nagyon akarsz valamit, akkor tökmindegy, hogy honnan jössz, jöhetsz onnan nagyon magasról és ha nem gondolod komolyan, semmire nem fogsz jutni, lehetnek támogatóid, lehet rengeteg pénzed. (...) És jöhetsz onnan is, ahonnan én jöttem és a külvárosi álmok valóra válnak... ha igazán nagyon akarod!
10. Anyám, első a nők között, melegségem és kényelmem, biztonságom, büszkeségem, te vagy, akinek kedvét keresem. Te vagy, aki szeretném, ha dicsérne. Apám, első a férfiak között, tanárom és bírám, a férfi, aki én is leszek. Megöregedtetek. Mindig előttem jártok és mindig előttem lesztek, lejjebb az úton. Bocsássatok meg, hogy szükségem volt rá, hogy örökké erősek legyetek. Bocsássatok meg, hogy féltem, hogy boldogtalanok vagytok. Ahogy ti szenvedtek, úgy fogok én is szenvedni. Ahogy ti kibírjátok, úgy fogom én is kibírni. Fogjátok a kezem, és még egyszer menjünk végig a régi ösvényen, és azután engedjetek el!