Az évek elmúltak mögöttem S ami előttem van, nagyon kevés: Csöndes elmúlás. Csöndes temetés.

Kapcsolódó idézetek

1. Előttem köd, helyettem senki, semmi, Köröttem fény, utánam néma csönd - És mégis minden nélkülem lesz és volt És semmi nem történik általam. Karinthy Frigyes
2. Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu
3. Még sudár, egyenes a hátam, De a fejem meghajlik lassan. A tükrömtől már mit se kérdek, Nem előre, de visszanézek S ülök a csöndes alkonyatban.
4. Az élet futott el, barátom! Hogy perc se múlik nélküled? Halál előtti ez a csend már: előszobázás. Ismered. Raffai Sarolta
5. Két kézzel temetem be a múltam. Csak elő ne másszon. Nyugtatom magam, hogy minden úgy jó, ahogyan történik. Nem vehetek el nagyobb szeletet a világból, mint amekkorát kegyesen elém tár. Albert Tímea
6. Te megmaradtál életem díszletei mögött valakinek, elveszett kincsnek, csöndesen elmaradt utazásnak, szemrehányó, kis elmúlásnak. Szabó Lőrinc
7. Az ember lassan megöregszik, A jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, Csak könyörtelen elmarad az út.
8. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
9. Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés. Da Chen
10. Hogy ne jöjjön szembe, többé az eszembe ne jusson már, Tekints rám, istenem, ne kövessen engem az a szempár. Nehéz évek voltak, nehezen is múltak, őszül hajam, Adj már csendességet, leljem meg békémet, ugyan ha van. Tóth Krisztina