Az irigység a leghiábavalóbb érzelem. Az ember időnként irigyel valakit amiatt, amit az illetőről feltételez, de ilyenkor valójában csak egy nem létező valóság miatt támadt fel benne ez az érzés.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irigység a legtermészetesebb, egyben a legegyetemesebb érzés: még a szentek is irigykednek egymásra. Emil M. Cioran
2. Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyûlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
3. A féltékenység, ha úgy vesszük, igaz és érthető indulat, hiszen nem kíván mást, mint megőrizni, ami a miénk, vagy amiről azt hisszük, hogy a miénk; az irigység viszont puszta düh, mely nem képes elviselni, hogy másnak is legyen valamije. Francois de La Rochefoucauld
4. Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az... azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben. Jurij Trifonov
5. Az irigység fáj, ha az, aki irigy, nyilvánosan megszól valakit, aki nagyon tud szeretni, és ezért nagyon szeretik. Vámos Robi
6. A legrombolóbb lelkiállapotok egyike az irigység. Naponta küzdj meg vele. Ha rajtad erőt vesz, megfojt. Polgár Ernő
7. A szégyen a legmélyebb "negatív érzelem", aminek az elkerüléséért szinte bármit megteszünk. Sajnos a szégyentől való örökös félelmünk sokszor megakadályoz minket abban, hogy reálisan lássuk a dolgokat. Máté Gábor (orvos)
8. Az irigység az egyetlen olyan tulajdonság, ami nem szûnik meg soha. El lehet nyomni, el lehet titkolni, még magunk előtt is elrejthetjük. De attól még ott van. És ha egyszer jött, az jönni fog többször is. Leiner Laura
9. Az ember többnyire irigyli másban azt, amire ő maga nem képes. Nádasdy Ádám
10. Az irigység természetünknek az az alantas vonása, melynek révén epekedve és búslakodva tekintünk arra, amit másokban boldogságnak vélünk.