Az istenek az Olümposz tetejéről akkor is látnak minket, amikor másnaposan a bárkából a tengerbe szarunk, jó feketét a vörösbortól, és akkor is, mikor frissen mosott ruhában, megfürösztött lélekkel, koszorúval a fejünkön imádkozunk vagy áldozunk nekik. Mind a kettő mi vagyunk, nem kell a kettőt szétszálazni, nem is lehet.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint ahogy testi szükségleteken, halálfélelmen, Istenen is osztozunk, egymáson is osztoztunk, egészen véletlenül, mint ahogy szemnek, hajnak oszt színt a születés, vagy az aknamező méri kegyelmét, betartja vagy visszafogja törvényeit. Horváth László Imre
2. Előbukkanok az álomból, ebből a csodálatos világból, amelyben nem mindig vagyunk ugyanazok, ahol esetleg eláruljuk azokat, akiket különben sohasem árulnánk el, ahol hőstetteket viszünk véghez, repülünk, ahol a halottak élnek, az élők pedig meghalnak. Mintha a világ túlfelét látnánk, egy másik változatot, mintha valaki arra akarna emlékeztetni bennünket, hogy nem azok vagyunk, akiknek lennünk kellene, hogy az életnek ezer és ezer oldala van, és hogy - sajnos, vagy istennek hála - sosincs késő új vagy váratlan irányba indulni. Jón Kalman Stefánsson
3. Az istenek mindig olyankor lepnek meg valami káprázatos örömmel, amikor új keservet tartogatnak számunkra a tarsolyukban. Buborékok vagyunk nekik, és élvezettel fújnak nagyra, mielőtt kipukkasztanának. Clive Staples Lewis
4. Amikor felnézek az égre, én nem figurákat látok. (...) Azok ott az előttünk eltávozottak lelkei, akik figyelnek minket. Claudia Gray
5. Nemcsak osztódunk, hanem újra meg újra össze is találkozunk. És ezt a találkozást hívják Szerelemnek. Mert amikor egy lélek kettéosztódik, mindig egy női és egy férfi lélek lesz belőle. Paulo Coelho
6. Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz. Margit Sandemo
7. Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint - más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek. Ady Endre
8. A szeretteink sosem halnak meg. (...) Bennünk élnek tovább úgy, ahogyan mindig is éltek. Mi óvjuk a fényüket. Ha élénken élnek emlékeinkben, így is képesek nekünk utat mutatni, mint a rég kihunyt csillagok fénye, amely ismeretlen vizeken is segíti a tengeren való tájékozódást. Ha már nem gyászolunk, és odafigyelünk rájuk, képesek megváltoztatni az életünket. Azaz, megválthatnak minket. Matt Haig
9. Van egy álom, ami sosem ér véget. Ebben Isten magához ölel mindannyiunkat, és mi egyszer végre felébredünk halottainkból mindannyian (...). Úgy ébredünk, és úgy látunk majd mindent, amikor eloszlik a homály, színről színre, ahogy eddig még sohasem. Kubiszyn Viktor
10. Amikor meghalunk, egyszerûen szétszóródunk a semmiben, függetlenül attól, hogy mennyi fájdalmat, félelmet vagy megaláztatást kellett elviselnünk életünk során, hogy mennyi szomorúságot vagy gyászt kellett átélnünk. Bátorrá tesz a tudat, hogy a végén tiszta lapot kapok. Az ember egy pillanatra tudatra ébred, hogy azt csináljon vele, amit akar, aztán az visszakerül a világegyetemhez. Nem vagyok vallásos, de még én is el tudom fogadni, hogy ez a legmagasabb szintû megváltás. Nem kell félni az elmúlástól; elképzelni sem tudom, hogy ennél közelebb lehetne kerülni a bûnök alóli feloldozásához.