Az őskorban az egész napos öldöklés és gyûjtögetés után körülültük a tüzet. A tûz körül ücsörgés szokása egészen a közelmúltig fennmaradt, csak az 1950-es években vette át a helyét a tévénézés. Még akkor is együtt ücsörögtünk, de már nem beszélgettünk, nem gondolkodtunk. Ma meg már nem is ugyanazon a díványon ülünk, nem is ugyanazt a képernyőt bámuljuk, mindenki a saját kütyüjével van elfoglalva, és észre sem veszi, hogy valahol még lobog a tûz.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tûz köré, és történeteket meséltek. Paulo Coelho
2. Eleinte megpróbáltam követni a híreket, úgy gondoltam, jó lenne, ha napirenden maradnék. Ott ültem a társalgóban a repedezett bőrkanapén, és hétkor mindig bekapcsoltam a régi, zömök televíziót, de minden távolinak tûnt, egyre távolabbinak, parlamenti tanácskozások és háborúk, bloggerek és címlapsztoriírók. Úgyhogy végül olyan lettem, mint a többiek, elszívtam napi egy doboz cigit, meghíztam, és elfelejtettem, hogyan kell társalogni egy bulin. Marie Aubert
3. A szöveg kibetûzése, amelyre embertársaink többsége képes, még nem olvasási készség. A legtöbben lassan olvasnak, emiatt aztán unják a szöveget, inkább a tévét kívánják nézni, mert ott a cselekmények gyorsan peregnek, hamar kiderül, hogy a csúnya, szemüveges, öreg nő unokaöccse a gyilkos, a betûzve olvasott regényben meg lassan derül ki, ezért unalmas. Egyetlen előnye a könyvnek, hogy előre meg lehet nézni a végét, és akkor el se kell olvasni az egészet. Csányi Vilmos
4. A kozmikus háttérsugárzás zavaró hatását egyébként már mindannyian tapasztalhattuk. Amikor a televíziót egy olyan csatornára kapcsoljuk, ahol éppen nincs adás, a képernyõn táncoló jelek közül körülbelül minden századikat az õsrobbanás e távoli utódja okozza. Legközelebb, amikor mérgelõdünk, hogy nincs semmi mûsor a tévében, jusson eszünkbe, hogy bármikor megnézhetjük viszont a világegyetem születését. Bill Bryson
5. Amikor a tévét bekapcsoltam, lekapcsoltam saját magamat, s amikor a mûsor befejeződött, én még nem lettem önmagam, betolakodott álmomba is. A rádióm hallgatott félreeső sarkában. A könyvek nyitatlanul emelkedtek asztalomon. Helyettük irodalmi másodlagosságok, nagyszerû mûvek halszálkává kopasztva, megrágott és kiköpött húsdarabokkal. S ami jó volt, azt sem gondolhattam végig, kioltotta a következő mûsor. Ágh István
6. Bent égett a tûz, és az este valahogy olyan otthonos volt, és fájt benne a gondolat, hogy mindez nem lesz egyszer... Itt állnak a fák, nézik a házat, és a ház üres lesz. Teteje beomlik, gerendái elkorhadnak, ajtaját kidönti a szél, és a karámból még egy-egy oszlop áll, és aki áthalad erre, meglátja, és azt mondja: itt valamikor élt valaki. És aztán továbbmegy. És látja a tisztást, a fákat, a patakot és az Istenszékét, és minden éppen olyan lesz, mint most... csak nem ül senki a küszöbön, mert valaki, aki itt volt, elment. Wass Albert
7. Az emberek kezdjenek el otthon főzni! Tartsák életben a tûzhely melegét! Ez ugyanaz a láng, mint ami égett kétezer éve a barlangban, amikor törzsekként ültünk körben és történeteket meséltünk. Az étel és a történetmesélés, ez a fajta szeánsz nagyon fontos része a kultúránknak, és ezt nem szabad lecserélni piros lámpáknál megevett szendvicsekre.
8. A tévémûsor, akármilyen kitûnő is, sohasem nyújthat annyi örömöt, nem lehet olyan érdekfeszítő, nem tölthet be olyan fontos szerepet a képzelet világában, mint a könyv. A tévéhez nem kell más, csak az üres fej, és báván ülhetünk, míg el nem telünk a hang és a látvány áradatával, mely nem kíván semmit képzelőerőnktől. Ha mások is nézik, ők is pontosan ugyanúgy eltelnek - és pontosan ugyanazokkal a harsány képekkel. A könyv viszont megköveteli az olvasó közremûködését. Ragaszkodik hozzá, hogy az olvasó kivegye részét a folyamatból. Ennek során olyan kölcsönhatást tesz lehetővé, amelyet maga az olvasó alakít ki, önnön személyére szabottan - olyan kölcsönhatást, amely a lehető legjobban illik alkatához és gondolkozásmódjához. Isaac Asimov
9. Az időhúzás mûvészetét gyakoroljuk. Elvégre vacsorázni is kell, inni is kéne valamit, és még mennyiféle dolog vár ránk, amelyek bonyolítása közben egymást lehet bámulni, már-már ütődötten. Tisztában vagyunk mindezzel, mégsem könnyû felhagyni vele. Vavyan Fable
10. Amikor az embernek rengeteg feladata van, és egyik helyről a másikra rohan, akkor nincs ideje a tévé előtt ülni. Aztán ha már nincs elég értelmes aktivitás, akkor marad a tévé. Indiában meditálnak és jógáznak, mi tévét nézünk. Csányi Vilmos