Azért aggódunk a természetért, mert saját civilizációnkat féltjük, vagy azért, mert tisztában vagyunk vele, hogy társadalmunknak köszönhetően milyen mértékben károsítottuk meg a természetet? Hiszen nem mindegy, hogy a ránk bízott kertnek miként kívánunk kertészei lenni: saját érdekeinket továbbra is előtérbe helyezzük vele szemben, vagy egyenrangú, életadó társunknak tekintjük.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden állat megnyomorít vagy megöl más élőlényeket. Még a legorganikusabb kertész sem tud úgy tevékenykedni, hogy ne sértené más életformák érdekeit, hiszen élőhelyektől fosztja meg a vadon élő állatokat, rovarokat öl természetes peszticidekkel, és növényeket áldoz fel az emberi fogyasztás céljából. A természet szövetének részeiként érdekeinket folyamatosan összevetjük más élőlényekével, és általában a saját érdekeinknek kedvezünk. Frans de Waal
2. Fel tudjuk készíteni a kertünket a változásra. Ugyanis minél természetközelibb módon mûveljük, annál enyhébbek lesznek a hatások. A természet nagyszerûen fel van készülve a klímaváltozásra. Peter Wohlleben
3. Sajnos az ember élete a természetrombolásra épül: a mezőgazdaság, az ipari termelés környezetpusztítással jár. Az egészet úgy alakítottuk ki, hogy nem figyeltünk oda igazán a környezet megóvására. Ösztönös társadalmi igény kellene, hogy legyen a környezetvédelem, az embernek mindig a zöldebb megoldások felé kellene mozdulnia. Máté Bence
4. A kert egy jól sikerült kompromisszum az ember és a környezete között, amelyben mindkét fél megtalálja a számítását. Ez a kompromisszum mégse tekinthető kőbe vésett szerződésnek, amelyhez mindkét fél feltétel nélkül tartaná magát. A természetet ugyanis nem kérdeztük meg: mi, kerttulajdonosok állítjuk fel a szabályokat. És lehetnek ezek bármilyen tisztességesek, a természet folyamatosan arra törekszik, hogy visszahódítsa a területeit. Peter Wohlleben
5. A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és általunk ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal. A kert egyike annak a ritka pontnak az életünkben és az univerzumban, amelyeket valóban rendben és ellenőrzésünk alatt tudunk tartani. Hankiss Elemér
6. Természetünknél fogva társas lények vagyunk, igyekszünk csoportokhoz tartozni (...). Ugyanakkor a csoportos létnek vannak árnyoldalai is, olyan nyomás, kényszer, amelyet a csoport fejt ki az egyénre. Fontos ezekkel is tisztában lennünk, hogy jól tudjunk védekezni ellene. Philip Zimbardo
7. Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul meg-megvalósítani természetünket - ez itten mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasok. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka - ez a két dolog kormányoz bennünket. Oscar Wilde
8. Egyrészt azért túlélő a fajunk, mert összetartunk és együttmûködünk, másrészt viszont azért, mert az erősebb egyedek a gyengébbek kárára fejlődnek. Örök vita tárgya, hogy milyen mértékben vagyunk kötelesek törődni egymással. Hogy mennyire lehetünk egoisták. Fredrik Backman
9. Az erdőnek és teremtményeinek - növényeknek és állatoknak egyaránt - olyan jelentőségük van, amivel mi Nyugaton nemzedékekkel ezelőtt elvesztettük a kapcsolatot. Ez a kapcsolat (vagy inkább függés) éles ellentétben áll az állam akaratával, szeszélyes és ijesztően alapos környezetpusztításával.
10. Bármilyen büszkék vagyunk is rá, hogy uralkodunk a természet fölött, még mindig áldozatai vagyunk a természetnek, mivel még nem tanultuk meg, hogy önmagunkat ellenőrzés alatt tartsuk. Lassan, de látszólag kikerülhetetlenül haladunk a pusztulás felé. Carl Gustav Jung