Bár a testét elviszik, és elégetik, lelke mindörökké itt marad ajtótól ajtóig bolyongva. Hiába jönnek új lakók, és töltik meg a szobákat vitával, és ezerszer, milliószor átéli azt a pillanatot.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb ember, amikor meghal, a mennybe vagy a pokolba kerül, és ennyi. De néhányukkal, valamilyen okból, nem ez történik. Kísértetek, nyugtalan szellemek, erőszak, gonoszság vagy egy sima tévedés - mindez csapdába ejtheti a szellemet itt a földön. Nem azt mondom, hogy magát a lelket. Ebben nem hiszek, de a léleknek valami emléke, lényege itt reked. Laurell Kaye Hamilton
2. Mindnyájunkban három lélek lakozik, és elválnak testünktől, amikor meghalunk. Az egyik a földre tér vissza, a másik a levegőbe, az utolsó lélek pedig alászáll az élet kerekébe. Judy I. Lin
3. Végül, megbékélve vagy anélkül, kezet rázunk végzetünkkel, s hagyjuk, hogy szétoszlott testünk anyaga visszakerüljön oda, ahonnan vétetett. Szellemünk az éterben szétszéledve válik semmivé, még ha szeretteink próbálják is őrizni emlékét, amíg ők maguk is emlékké nem válnak. Boldogkői Zsolt
4. Midőn az ember meghal, vélem én, Lelke visszatér a földre. Valami új hús-álruhát öltve Új anya öléből lép elénk. Karja erősebb, szelleme fénylő: A régi lélek újra útra kél. John Masefield
5. Egyetlen lélek sem pusztul el, s nem is szünetel, csak az alatt a röpke idő alatt, amíg egy másik testbe áramlik át... Nem hiszed, hogy a lelkek más-más testbe vannak kiosztva, hogy amit halálnak mondunk, csak költözködés? Nem hiszed, hogy a háziállatokban és vadakban, vagy víz alatti lényekben valamikor emberi lélek időzött? Nem hiszed, hogy semmi sem vész el a világmindenségben, csak lakhelyet változtat? Hogy nemcsak az égitestek fordulnak meg kiszabott körpályájukon, hanem az élőlények is fordulókat tesznek, és a lelkek keringenek? Nagy emberek elhitték. Így hát függeszd fel ítéleted, egyébként is tarts fenn magadban egy kis helyet az elfogulatlanság számára. Lucius Annaeus Seneca
6. Búcsú és köszönés ez az élet, Szüntelen utazik csak a lélek. Testet talál, majd levedli porladt bőrét, mint százegy halál szór szét. Oláh Ibolya
7. Ha valaki rossz halált hal, néha olyan szörnyût, hogy még isten se bírja nézni, akkor a lelke fele itt marad, és kóborol, úgy keresi a békét, mint a szomjas ember a vizet. Jesmyn Ward
8. Az emberek azt hiszik, hogy amikor meghalnak, a Fény megnyílik, és magába szippantja őket. Az esetek nagy többségében ez történik. De időnként - elég gyakran - a lélek ide van láncolva. Időnként azonban a halottak lelkei, amelyek össze vannak zavarodva, vagy haláluk erőszakos körülményei tartják itt őket, egyszerûen képtelen itt hagyni egy szerettüket, olyan helyeken csoportosulnak, ahol akad elég Erő, hogy táplálja őket, és így többek lesznek, mint egy tarkóba lihegett hideg sóhaj, mint egy puszta emlék.
9. Miért lobogjon örökké életünk lángja? Nem érti, ki a földön áll, bilincsbe zárva. A sorsot kísértik - mondja -, de ugyan mivégre? Miért hajtja az embert nyughatatlan vére? Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat? Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat.
10. Az emberek elfelejtik a múltat, így aztán újra és újra át kell élniük, mert a végzetüket magukkal hordozzák, a szívük legmélyén. A jót és rosszat egyaránt... a szörnyût és a még szörnyûbbet. Teljesen mindegy, hol vannak vagy honnan hová tartanak. Szélesi Sándor