Bennem megvan a lehetőség a szeretetre, de az egész benne van egy elzárt térben. A szomorú az, hogy ez az élet, amit élek, csak egyre inkább betokosítja a lehetőségeimet.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserûn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim. Harsányi Kálmán
2. Ami lehetne, az elrontja nekem azt, ami van; s aminek lenni kellene, attól elemészt engem a szomorúság. Henri-Frédéric Amiel
3. Mindaz a szeretet, amely a világon van, szavakban akar megnyilatkozni, de nincs hozzá bátorsága, fél, fél. Ez a világ tragédiája. George Bernard Shaw
4. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
5. Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem. Galgóczi Erzsébet
6. A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.
7. Szánalmas, hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni valakitől. Mindegy, hogy kitől. (...) Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg, hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.
8. Eddig folyton elveszítettem azokat, akiket szerettem. Kevesen voltak, mert nem mertem igazán szeretni. De az élet rákényszerít a maga eszközeivel, hogy nyissak. Oravecz Nóra
9. Nem tudunk feloldódni a másikban, nem tudunk befogadni, képtelenek vagyunk igazán átadni magunkat. Pedig a szeretet az egyetlen valóság. Az összes többi félelem, csalódás, önbecsapás. Ûr. Tisza Kata
10. Csak egymásról beszélhetünk, róla vagy rólam már lehetetlen. Ez hangozhat úgy, mintha eldobtuk volna szabadságunkat, önmagunkat. Soha nem voltam elevenebb, szabadabb, mint általa. Vavyan Fable