Bolond idő, esős-napos tavasz, kertben, gomblukban kis, szines virágok, az Április egy szerelmes kamasz, telisóhajtja széllel a világot.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem az ember szivét gombás kertté varázsolja el, buja szemérmetlen kertté, amelyben titokzatos, szemtelen gombák duzzadoznak, burjánzanak. Knut Hamsun
2. A tavasz a rügyező nyárfákon zsinatoló tömérdek kismadár. Éjjelente a kandúrok pokoli kornyikálása, a Szajnán kergetőző kacsapárok, meg a szerelmesek. Ne már, hogy nem szerelmeseket látsz mindenfelé. Vég nélküli, csöpögős smárolások, feszülő farmernadrágok, kóbor kezek, foglalt padok. Anna Gavalda
3. Mint szelíd tavaszi Eső a rónára, Ugy hulldogál csókod Ajkamra, orcámra, Mindenik cseppjéből Egy-egy virág terem... Csókzáporos tavasz!... Virágos szerelem!... Petőfi Sándor
4. A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak.
5. Ringat egy bölcső, játék a kertben, suhanó tájak, első szerelmek, felnőtt vagy végre, sodor egy örvény, megkopott évek, és végül a Fény. Vörös István (zenész)
6. Ha a Tavasz öleli a kerteket, s ígér künn dús aratást, Ha a szemed örül, ahogy lát lebegő virágszirom-havazást, Ha zápor s napfény zuhog, s frissít csipkefinom levegőt, Én itt maradok, sehova se megyek, nekem ez szép itt, e föld! John Ronald Reuel Tolkien
7. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
8. Tavasz, szél, zápor: vízpart fûzlombja s ruhánk csapongva lebben. Macuo Basó
9. A földbe hullt mag is kikel, Ha a tavasz reá lehel. Vágytól rég búra vált a kedve, Már rég hevült s ábrándozott, Végzetes italt szomjazott; Fiatal keble rég epedve Hordozta gyötrő vágyait, S várt, várt a lelke... valakit. Alekszandr Szergejevics Puskin
10. Mindent bámulok én, ami él. Forró kamasz-inger ûz, hajt, vonz és kerget mindje után... De csak egy van, egy csak igaz szerelem, mely nem hajt útlan utakra, egy, ami ott helyben lélekzetfojtva megállít s túlnő önmaga százrétû vagy egyszerü lényén, mintha csak egyszeriben minden megnyílana benne, egy csak a megrázó perc, mely nemszûnő teljesedettség, egy - például e félig-nyílt nagy rózsa a kertben. Egy csak - amit úgy hívunk köznapi nyelven: a szépség. Somlyó György