Botot faragtál, ábrákkal tele, beszélt a nyele, aztán meguntad. Igy volt? S eldobtad, ahogy az égbolt az unt csillagot ejti le. Én fölvettem és rádhuztam vele.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy hangszer voltam Isten kezében, ki játszott rajtam néhány dallamot. Aztán eldobott és elhagyott, de fölöttem ragyognak a csillagok. Juhász Gyula
2. Kimondott szavaid széttörtek, ezer betûvé hulltak szét, A levegőbe nyúlva kaptam utánuk, de szétfújta mindet a szél. Leiner Laura
3. Szerelmes volt. Szerelmében feloldódott, mert szeretett, nem pedig szeretetet keresett. Én is. Mert nem szeretetet kerestem - szerettem. Ezt kaptam tőle ajándékba. A lénye úgy fürdött a létben, mint más a tengervízben; ahogy másra a nap zuhog, úgy állt a szerelemben. Gyurkovics Tibor
4. Sajnálom hogy úgy kezeltelek, mint egy bogarat, vagy akármit is tettem. (...) De tudod, az vagy, aminek hagyod magad. Ha hagyod, hogy leszedjék a fényes szárnyaidat, megteszik.
5. Végül egy part szélén megállunk, töprengünk: csak ennyi lenne? lehajlik fejünk, csüng a vállunk. (...) Ki csillagként vonult az égre, aranyhalat játszik kedve cikázik lenn gyönyörködve megsemmisül majd elégve - hiába feszült keresztre. Kinek-kinek: könnyü játék avagy halálos ajándék aki adta, el is vette - ha gyûlölte, ha szerette - porrá morzsolta a szándék.
6. Bûnös vagy. Nagy vétkekkel teli a szíved, a szemed és a szád magad tépted le a csillagot mely ragyogott volna feletted. Kassák Lajos
7. A magad képére akartál formálni, én pedig azt hittem, elfogadod, hogy ez nem sikerülhet. Mindketten tévedtünk. Játszma játszmát követett. Mígnem kihûlt minden. Fej, szív, ágy. Vavyan Fable
8. Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam, A földön vergődtem, és végül feladtam. Intim Torna Illegál
9. Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid. Müller Péter
10. A szavak elkoptak, értelmüket vesztették, mert annyit használtuk őket hiábavalóan (...). Elszívtuk minden erejüket. Olyanok, mint az üres tojáshéj, melyet elhajít az ember. Palotai Boris