Csak tenoristák boldogulnak az életben, a basszusok és baritonok csüggedt, szomorú, összetört rabszolgák, vagy kilátástalan, gyerekes lázadók.

Kapcsolódó idézetek

1. Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők, Ezek szomorkodók, amazok nevetők. Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság, A másiknak élte vidámság, gazdagság.
2. A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
3. Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. Ady Endre
4. Az élet örömeit csak a gyerekek élvezik s azok, akik nem jutnak hozzá. Szegény felnőttek. Mindig jobban unják az életet és örömeit. Örülni a szegények tudnak. Szegény gazdagok, azoknak igazán nincs semmi örömük az életben. Torkig vannak az élvezetekkel. Mindig teli van a gyomruk, a legjobb dolgokkal. Szapulják a legjobb falatokat. Állandóan kifogásokat keresnek és mindent unnak, mert minden a rendelkezésükre áll.
5. Az emberek egyszerûek, az élet mégis bonyolult, itt a gazdag is úgy panaszkodik, mint egy nyomorult.
6. A test csak hangszer, amin megszólal a dallam. Lehet ez egy szomorú, fáradt dallam. De lehet vidám is, tele életörömmel. Agatha Christie
7. Az élet elég szomorú önmagában is, a zenének fel kell ráznia az embert. Jeanne Mackin
8. Az élet (...) hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk. Molnár Ferenc
9. Minél boldogabbak lehetnének az emberek, annál boldogtalanabbak. Paulo Coelho
10. Minden kapcsolat nehéz. Éppen úgy, mint a zenében, két hang néha harmonikus, néha meg kakofonikus. Gayle Forman